Szekhmet Hanubár naplójánal első oldalai, melyeket különböző rosszalló intések ellenére mégis közzétesz
Április 1. Hétfő Megismerkedhettem hát új társaimmal, akikre már oly kíváncsi voltam. Szukumvit utasításait követve minden részletet jól elraktároztam az elmémben, hogy minél hívebben beszámolhassak neki a látottakról. Az asztalfőn Szib Nut Tonen ült, a rangidős pap, a Törvény Forrása, aki kis csapatunk vezetője Imhotep, a Törvénykezés Bizottsága tagjának döntése szerint. A jobbján én ültem, a balján a Kheb névre hallgató szabados, aki saját bevallása szerint a lakatok és zárak mestere, de minden bizonnyal nem csupán ezzel a szánalmas tudással bír. Tőlem balra foglalt helyet Rugut fia Borgut, a hatalmas termetű ork rabszolga, egyben a testőröm, és éléskamrám kifosztója. Vele szemben pedig kis csapatunk utolsó, és legkevésbé értékes tagja, Gugger, a fekete harcos-rabszolga. Tonen elsőként az erőviszonyokat tisztázta, és feltétlen, de nem vak engedelmességet követelt mindenkitől, majd előadta a megbízást, melyet teljesítenünk kellett. Egy Szumot nevű szökött földműves nyomára kellett bukkannunk, aki a több napi járóföldnyire lévő papírusz-ültetvényekről szökött meg. Én Borguttal a földművesek vezetőjénél érdeklődtem, azonban a papírusztekercsekre rótt feljegyzéseket áttanulmányozva, nem találtam igazán használható adatot azon kívül, hogy Szumot minden rokona a falujában lakik az ültetvény mellett. Borgut először produkálta híres gyomorkorgását, amivel akár egy baziliszkuszgyíkot is képes lenne elijeszteni, így aztán kénytelen voltam venni neki némi sült varánuszt, hogy legalább a saját gondolataimat halljam. Kheb ezalatt a céhénél próbált információt szerezni, majd a földművesek ispotályába nézett be, de nem tudott használható nyomot találni. Gugger a piacon lézengett ugyancsak eredménytelenül, ahelyett, hogy Tonen parancsát követte volna, és a földműves rabszolgákkal elegyedett volna szóba, ezért az esti megbeszélésen öt korbácsütést kapott büntetésből Borgut keze által, majd ő mért öt csapást az orkra, mert az engedély nélkül mert szólni Tonenhez. [„Utálom ezeket a megbeszéléseket!” – Borgut, miután Gugger öt korbácsütést mért rá Tonen parancsára] A megbeszélés eredménytelenül zárult, az este során Tonen még beszélt paptársaival, és egy földművesről hallott, aki egy hatalmas krokodilbőrt akart eladni egy tímárnak. Április 2. Kedd Kheb elvezetett minket a tímárok utcájába, ahol Zon, a tímárok mestere elmondta, hogy az öreg az óriási krokodil megölését kérte a krokodil bőréért cserébe. [„Hány óra van, amikor nem botozzuk meg az ő (Kheb) mesterét?” – Tonen kérdése a mesélőhöz ] Tizenkét másik tímárt kérdeztünk meg, de senki más nem látta a szökevényt. Sikerült megtudni viszont, hogy egy kereskedő, aki este érkezik vissza, tudhat valamit, ugyanakkor Kheb a papíruszkereskedőktől egy félelmetes albínó krokodilról hallott történetet. Guggernek támadt egy ötlete: hátha az öreg a sok harcos-rabszolgával bíró gazdag kereskedőcsaládokat keresi fel. Az éjszaka során megtudtuk, hogy az egyik család már küldött harcosokat a krokodil legyőzésére, sikertelenül. Ápr. 3. Szerda Hajnalban Kheb azzal ébresztett minket, hogy az öreget a falujában látták, így szószerint lóhalálában indultunk útnak. A tapasztaltabb lovasok, Gugger és Borgut értek oda hamarabb, és az egyik kunyhóban megtalálták az összekötözött, kivágott nyelvű Szumotot. Össze csomagolták, azonban balszerencséjükre szembetalálkoztak egy pappal, aki megállította, és faggatni kezdte őket. Nagy nehezen sikerült meggyőzni, hogy engedje el őket a szökevénnyel, akit megmentett a biztos haláltól Amon hatalmával, de kikötötte, hogy beszélni akar Tonennel. Végre találkozott a csapat két fele, és szerencsére sikerült megakadályozni Szumot öngyilkossági kísérletét is. Lekötöztük, majd visszatértünk Főnixbe, és Tonen elvitte az öreget Imhotephez este 10 körül. Ápr. 4. Csütörtök A napot a pihenésnek szenteltük, este pedig a közös vacsoránál Tonen elmondta a következő feladatunkat: 1 héten belül le kell adni a tímárok mesterénél az óriás albínó krokodil bőrét… Ápr. 5. Péntek Reggel Borgut és én elmentünk az ispotályba, hogy kihallgassuk a sebesült katonát, de mákonyt adtak be neki fájdalomcsillapítónak, és teljesen el volt kábulva. Megparancsoltam az ápolóknak, hogy ha elmúlik a mákony hatása, ne adjanak be neki újabb adagot, amíg nem beszéltem vele. A piactéren megtaláltuk a katona másik három társát, akik szerint a krokodil legalább 6 méter hosszú, és a fegyverek nehezen ütik át a vastag irháját. Kheb ezalatt a tímárok tanácsára felkereste Hunefert, a hadsereg hadtáposát, akit ugyan nem talált a kaszárnyában, de egy csillogó arany hatására sikerült elintézni vele egy találkozót délután egyre. Tonen Szumotot vette vallatóra, és minden információt kifacsart belőle, amit tudott. Délben megbeszélést tartottunk, majd folytattuk tovább nyomozásunkat. Felvetésemre Tonen vállalta, hogy szerez halálraítélteket csali gyanánt a krokodilnak, Kheb húskampókat és állatvért vételezett, Gugger pedig az istállóba ment, előkészíteni a lovakat. Én elmentem apámhoz, aki megvendégelt Borguttal együtt (akinek mintha könny csillant volna a szemében az ételek láttán, de nem biztos, hogy jól láttam), aztán az üzletre tértem: 30 aranyért vásároltam tőle három harcos-rabszolgát (Tui, Szepi, Yil) és 63 aranyról kértem elismervényt. A harcosoknak igényeltem felszerelést, majd elindultam az esti megbeszélésre, ahol is jelentettem Tonennek, hogy mit végeztem aznap. Ápr. 6. Szombat Reggel a három rabszolga az ajtóm előtt várt, és lóra szálltunk volna, ám a Tonen által szerzett halálraítélt (aki bő vörös csuklyát viselt), halálra rémisztette az állatokat. Hosszas, ám sikertelen küszködés után Tonen elvezette a „csalit” és egy másikkal tért vissza. Végül útra keltünk, mi öten, Szumot, a három harcos-rabszolga és a halálraítélt (aki azt az ígéretet kapta, hogy ha túléli a vadászatot, visszanyeri a szabadságát). Tizenkét órás út után megérkeztünk a papírusz-ültetvény melletti faluba, ahol a helyi pap, Nebem, szólni kívánt a Törvény Forrásával – mikor Tonen visszatért, elmondta, amit hallott: az öt nappal ezelőtt itt járt vadászcsapatban volt egy Namer nevű pap is, azonban ez sem segített rajtuk. Segítséget is kaptunk: Nebemtől egy mágikus korbácsot és egy üveg gyógyitalt, a helyőrség parancsnokától pedig egy mágikus lándzsát. Ápr. 7. Vasárnap A vadászat első napja. Az élő csalira kampókat akasztottunk, és alvadt vérrel teli tömlőket áztatott a vízben, hogy a krokodil szagot fogjon. Szörnyű nehezen és lassan haladtunk, még úgy is, hogy Szumot volt a vezetőnk, aki pedig úgy ismeri a mocsarat, akár a tenyerét. Nagyon figyeltünk, Szetep a levegőben körözött, mégsem láttuk, mikor rántotta le valami a víz alá a halálraítéltet. Csupán a derekára kötött kötél vége maradt a kezünkben. Végül ránk esteledett, és menedéket leltünk egy apró szigeten.
