Legacy of Fire: Dramatis Personae

Kormányzói palota:

Garavel – Kelmarane kinevezett kormányzója

20 Zefír gárdista

2 aluum

Az Ötök Tanácsa:

Farida el-Halil – katapeshi nő

Mehtár Arbyr – félszerzet férfi, Ylcor és Raziya testvére

Zahir el-Marzug – katapeshi férfi

Almah el-Zulfa – katapeshi nő

Habibah – gnoll nő, az Áspis Konzorcium képviselője

Arbyr-család:

Cutzokh nagybácsi – szenilis, de nagyhatalmú druida

Raziya Arbyr – félszerzet nő, Mehtár és Ylcor testvére

5 félszerzet

El-Zulfa-család:

Almah el-Zulfa

Dullen, Utarchus, Halien – zsoldosok

Farúk, Ánisz, Mohamed, Podarn – személyi testőrök

Hadrod és Hadrah – tevehajcsárok

M’bowanga – mwangi felszabadított rabszolga

Zubejka – varíziai felszabadított rabszolganő

Sarenrae templom:

Fayar – Sarenrae harcos-szerzetese

Gabrielle – Sarenrae vezető papja Kelmarane-ben

4 papnövendék, 10 templomszolga

Nethys szentély:

Vanir Shornish – Nethys helyi papja Kelmarane-ben

Zastoran műhelye:

Zastoran atya – Nethys papja

Darius – cheliaxi férfi, Zastoran tanítványa

Gulshan – katapeshi férfi, papnövendék

Akmál Fürdőháza:

Akmál – áfiummágus és üzletember

Rukszána – a fürdő luxus kurtizánja

Városi őrség:

Shadan – a városi őrség parancsnoka

Suomi – Shadan helyettese

Kravak – félszemű gnoll, a kelmarane-i törzs tagja

Hazir – erőszakos gnoll, Kravak cimborája, törzstag

Ipek – gnóm őrmester, törvénytudó ex-mutatványos

Hanifah – a Kravakot és Hazirt felügyelő tiszt

Mehtap – alvilági kapcsolatokkal rendelkező katapeshi férfi

Miléna – Mehtap társa, mindkettejüket körözik Solkuban

Orli – volt tevepásztor Katapeshből

Mahszati – egy solkui kereskedő legkisebb lánya

30 jól képzett városi őr, ebből 10 nyomkereső

50 civilekből toborzott városi őr

A Különleges Egység tagjai: Kravak, Hazir, Hanifah, Orli, Mahszati

A Rozsdahátúak:

Dashki – a klán vezetője

Skorpiókarom fegyverkereskedés:

Mehira – fél-ork gladiátornő, Karasaki mester tanítványa

Korál – fél-elf javasasszony, Goshion apó tanítványa

Bahir Namriel – Akdan édesapjának testvére, vérleopárd (de már elmúlt)

Szizzsah – az aranea közösség vezetője

Hurga – a fél-óriás család szószólója

Nefesh, Halil és Philo – a Fenevad Házából szökött rabszolgák (szabadok)

Mubarak – gnóm mérnök, Ipek őrmester unokaöccse

Gulrúkh – Sarenrae vándor szerzetese (?)

Nefeshti – dzsinn hercegnő

Az Öt Templomos:

Vardishal – északi szél, alakváltó fegyver, a Tábornok

Davashum – mind az öt szél ereje, harci bot, a Bölcs

Kardswann – déli szél, csatabárd, az Utazó

Pazhvann – keleti szél, lángoló láncos buzogány, a Hírvivő

Zayifid – nyugati szél, szablya, a Diplomata

Javhul – ifrit nagyúr

Legacy of Fire 6-7. játékülés - Saradushi Shadan története

A Kelmarane-t képviselő kis csapat elindult felkeresni az aranea közösséget, amelyik a város segítségét kérte a barlangjukra bukkanó felderítőktől, de már a barlang előtt óriási hangyák támadtak rájuk. Amint végeztek a vérszomjas rovarokkal, beóvakodtak az araneák otthonába, ahol újabb rajtaütés érte őket, ezúttal a harcosok mellett szárnyas és mérgező fullánkú ízeltlábúak vetették rájuk magukat, akiket egy aranea irányított. Shadan lélegzetelállítóan akrobatikus támadással kettéhasította a póklényt, majd a félszerzettel és a gnómmal felőrölték a további ellenállást. A többi aranea valamiféle kómában feküdt, erre magyarázatot adott a valamiféle mákonnyal átitatott húsú, majdnem teljesen elfogyasztott medvetetem. Az áruló aranea sámán nyakán és mellkasán ugyanolyan forradásokat, valamint hasonló jelet találtak, mint a legutóbbi összecsapásuk során a Dögevők törzsébe tartozó óriási, embertelen erjeű gnollok testén, valamint ruhájának zsebében egy hevenyészett térképet, ami a Fenevad Házának helyét jelölte. A barlang középső fő tartóoszlopáról kiderült, hogy valamiféle írást tartalmaz a Tűz síkjának nyelvén, vélhetőleg szerepe volt az ellenük irányuló támadásban. Az aranea közösséget végül átköltöztették a romos Sarenrae kolostortól északra lévő barlangrendszerbe, ahol Dashki törzsének nőstényei és kölykei húzták meg magukat annak idején. Ennek megfelelően a közösség vezetője, Szizzsah, megerősítette, hogy a kereskedelmi egyezmény nyélbe üttetett: Kelmarane lett az egyetlen település Katapeshben, ahol aranea pókselyemhez lehet jutni.

Visszaérkeztükor egy Sarenrae szerzetes várta a társaságot egy meglehetősen aggasztó hírrel: a Dögevő Király összehívja a törzsek vezetőit, hogy egyesített támadást indítson Kelmarane ellen, miután két puhatolózó próbálkozást sikerült visszaverniük. A huszonhárom törzs akár egy két-háromezres sereget is összeállíthat, ami elsöpörné a várost a föld felszínéről. A magát Gulrúkhnak nevező szerzetes hosszan elbeszélgetett a városi őrség parancsnokával és a két kereskedővel, akik azt is elmondták neki mit találtak az araneák barlangjában. Másnap reggel Gulrúkh sietősen távozott, hogy a riasztó híreket átadhassa az Állkapocs Erőd parancsnokának is, azonban az éj leple alatt valaki egy ugyanolyan jelet mázolt kormányzói palota falára, mint amilyet a félelmetes méretű gnollokon és a halott araneán találtak. Shadan azonnal szemlét tartott az őrség sorai között, hogy ellenőrizze, annak tagjai nem rendelkeznek gyanús forradásokkal és tetoválásokkal. Zastoran atyával végül felkerekedtek, hogy megvizsgálják a furcsa oszlopot a póklények régi lakhelyén, azonban már csak az alatta rejlő szarkofág maradványait találták meg. Pár előmerészkedő aranea Gulrúkh személyleírását adta meg, aki megtámadta őket, majd kifosztotta a rejtett sírboltot. A Nethys pap fordítása szerint itt egy Javhuul nevű bukott ifrit nagyúr szolgája nyugodott és egy pecsét kulcsát temették el vele, ami Akishon Tekercsének rejtekhelyét nyitja. A szarkofág természetesen üres volt, a nyomolvasás pedig felfedte, hogy az azt kifosztó szerzetes képes a repülésre.

A város újjáépítésének során Shadan nekilátott a városi őrség megerősítésének és még 50 őrt toborzott a városba érkezők közül, a tiszteket viszont a már kiképzett emberanyagból választotta ki. A városi tanács megszavazott neki havi 4000 aranyat a városi őrség fenntartására, ennek örömére felállított egy különleges egységet, melynek két oszlopos tagja két meglehetősen erőszakos gnoll, Kravak és Haziz, akik mellé kénytelen volt egy felügyelőt adni a tisztek közül (Hanifah). Az őrség képviselőjéül Ipek, a fürge nyelvű gnóm lett kijelölve, aki igen hasznosnak bizonyult az olyan esetekben, ahol tárgyalással el lehetett kerülni az erőszakot.

Mindeközben Ylcor és Akdan azon törték a fejüket hogyan aknázhatnák ki a város mellett elterülő pesh mezőt. A segítség váratlan helyről érkezett: Akmál, az új fürdőház tulajdonosa hajlandó volt állni a kezdő költségek felét és a már jól bejáratott áfiumterjesztő hálózatának használatát is rendelkezésre bocsátotta. Az üzlet nyélbeütéséhez azonban meg kellett nyerni a tanács támogatását, így kénytelenek voltak Farida el-Halilt is bevenni a vállalkozásba, ezzel megvásárolva a peshkitermelést biztosító szavazatát. Shadan újonnan felvett két kémjét, a kétes múlttal rendelkező Mehtapot és Milénát küldte Akmál Fürdőházába, de semmi terhelőt nem sikerült kideríteni a cheliaxi származú kereskedőről.

Shadan vezetésével a város küldöttséget menesztett a nemrég felfedezett drágakőbányához, amit a jelentések szerint jelenleg félóriások termelnek ki. Az odavezető úton az éjszaka leple alatt két barghest és egy manticore ütött rajta a csapaton, amit csak annak a szerencsétlen eseménynek köszönhetően sikerült megúszni, hogy Akdan akarata ellenére vérleopárddá változott. A csata után a nyomolvasás felfedte, hogy a rajtaütés nem volt véletlen: az egyik barghest elrejtett iszákjában talált pergamen szerint Shadan, Ylcor és Akdan fejére vérdíjat tűztek ki, a jutalom pedig Rovagug Áldása. Nem sokkal ezután a fenevad Házából szökött rabszolgákkal találkoztak, akiket a kelmarane-i felderítők egy csapatával kísértettek a városba. A drágakőbányához megérkezve kiderült, hogy egy félóriás család(?) termeli ki a köveket a sziklába ágyazva és súly szerint cserélik el a számukra hasznos tárgyakra. Szószólójuk, a társai közt eszesnek számító nő, Hurga elmondta, hogy már kereskednek gnollokkal is, akik havonta egyszer jönnek kereskedni. Az üzletet viszonylag zökkenőmentesen sikerült tető alá hozni, a városi tanáccsal nagyon diplomatikusan levezényelt tárgyalás után a tevekaraván védelmére minden kereskedőcsalád adott két katonát a busás haszon megtartása érdekében. A bányához kivezényelték Ipek őrmester unokaöccsét, Mubarakot, aki bányamérnöki minőségben felügyelte a hatékonyabb kitermelést, sőt, még a félóriásokkal is sikerült megkedveltetnie magát.

A Bahir Namrielt és a most már Akdant is sújtó vérleopárd-átok feloldásához a Sarenrae-templom főpapnőjéhez, Gabriellehez fordultak, aki megállapította, hogy a mágikus maroktőr az átok forrása. Több próbálkozás után isteni beavatkozással sikerült megszüntetni a mindkettejüket uraló átkot, az elátkozott tárgyat pedig a templom kazamatájában helyezték biztonságba.