Legacy of Fire 5. játékülés - Saradushi Shadan történetee

A démon legyőzése után hőseinket magához hívatta Almah, ahol egyezséget kötöttek Dashkival, hogy cserébe az életéért figyelmezteti őket, ha arról szerez információt, hogy a gnollok támadást terveznek Kelmarane ellen. Almah arra kérte őket vegyenek részt az újjáépítésben, a város védelmének megszervezésében és a hivatalos kormányzótestület felállításában, mivel szeretne maga mellett tudni megbízható embereket: a Paktummesterek egy bizonyos tárgy megszerzéséért tértek vissza Kelmaranebe, de mivel nem találták meg, minden bizonnyal nem mondtak le a céljuk elérésől. Biztosította Shadant, hogy a Paktummesterek által kijelölt öt kereskedőcsalád képviselőiből álló Ötök Tanácsa, és Garavel, a kinevezett kormányzó jóváhagyják majd kinevezését a városi őrség parancsnokává. Zastoran atya a démon maradványaiból kinyert alapanyagokkal a Csatapiac felé vette az irányt, majd bevette magát a terembe, ahol az Infúziumot állították fel. Haleen visszatért Katapeshbe, hogy utánajárjon miért fontos ez a kiváros annyira a Paktummestereknek, a túlélő zsoldosok (Dullen, Utarchus és Kalien) úgy döntöttek, hogy Almah mellett maradnak a megfelelő fizetségért cserébe természetesen.

Az újjáépítés egy éve alatt Shadan megszervezte a város védelmét, öt őrtornyot emeltetett és többgyűrűs paliszádvonalat állíttatott fel, régi bajtársával, a fél-elf nyomkereső Suomival pedig kiképezték az Állkapocs Erődből Másodlépés Giana által küldött harminc újoncot*, akik a városi őrséget fogják alkotni, míg a kaszárnyában állomásozó húszfős Zefír Gárda a kormányzó közvetlen parancsnoksága alatt a külső fenyegetések ellen vethető be. Ylcor és Akdan segítettek a Sarenrae templom újjáépítésében** és jó kapcsolatot alakítottak ki az ide érkezett öt pappal, valamint segédkeztek Zastoran atya kis üzletének felvirágoztatásában***, és együtt finanszírozták egy Nethys szentély felállítását****. Shadan kérésére Karasaki fegyvermester elküldte tanítványát, a fél-ork gladiátornőt, Mehirát, hogy a Csatapiac gladiátorképzését felügyelje, ugyanakkor egy fegyverkereskedés alapjait is lerakta*****. A környéken végzett felderítésnek köszönhetően egy aranymosóhelyet sikerült felfedezni, valamint egy aranea kolóniát, akik cserébe a területük határához elért óriáshangyák által jelentett fenyegetés elhárításáért hajlandóak lennének a rendkívül ritka aranea selyemmel kereskedni. Suomi nyomkeresői rábukkantak egy drágakőbányára, amit fél-óriások kezdtek el kitermelni igen kezdetleges módszerekkel. Cutzokh nagybácsi kíséretében megérkezett Kelmaranebe Ylcor és Akdan két testvére is (Mehtár és Raziya), hogy az Arbyr kereskedőcsaládot képviseljék. Shadan közbenjárásának köszönhetően az Ötök Tanácsa kitiltotta a rabszolgakereskedelmet a város területéről, igen kellemetlen helyzetbe hozva ezzel az Áspis Konzorcium által küldött Habibah esélyeit a gnollokkal folytatott kereskedésre.

Hőseink elhatározták, hogy felderítik a közeli, romokban heverő szentélyt, de már a sebes sodrású Nadima folyó kihívás elé állította őket, Akdant el is sodorta a víz, de teknős alakban könnyedén a partra úszott. Hamarosan sötét mágiától eldeformálódott óriási hiénákba botlottak, amik a romokat őrizték, de sikerült bejutniuk a véletlenszerű mágikus mellékhatásokat okozó kipárolgásokkal teli szentély belsejébe, ahol egy vérleopárd vetette magát rájuk. Az ártalmatlanná tette alakváltóról kiderült, hogy Akdan édesapjának testvére, Bahir Namriel. A Paktummesterektől rettegő és magányába vélhetőleg beleőrült gnóm a kelmarane-i mészárlás túlélőjeként olyan részleteket mesélt el nekik, amikkel teljessé vált a város pusztulásának története. A Paktummesterek egy érzelmekkel táplálkozó démont akartak csapdába ejteni, amihez Kelmarane teljes lakosságát használták fel csalinak, amikor azonban a démon elkezdte kiterjeszteni a befolyását a városon kívülre, a Zefír Gárda Halruun, a főpap segítségével a templom alá terelte össze a lakosságot és mind egy szálig lemészárolták őket. A démont bebörtönözték és megtiltották a város újrabenépesítését, hogy a több évtizedes éheztetéssel legyengítsék és végül el tudják pusztítani.

A szentély elhagyásakor találkoztak a legendákból már ismert buraq-al, aki Mirjamnak nevezte magát és három rejtvény megfejtéséért cserébe mágikus tárgyakat és válaszokat ígért a kis társaságnak. Shadan, Ylcor ás Akdan még a ráadás kérdésekre is válaszolt, ezért egy mágikus inget (Bolt Shirt, MIC p.75), egy kis bőrszütyőt (Thorn Pouch, MIC p.188) és egy pár kesztyűt (Gauntlet of Infinite Blades, MIC p.101). Mirjam mesélt Nefeshti dzsinnhercegnőről is, aki a fegyvereiket kovácsoltatta az Öt Szél Templomosának, hogy megállítsa Jhavhul ifritnagyurat Xotani, a Tűzvérű felébresztésében és felfedte a fegyverek újabb képességeit is. Shadan kérdésére azt is elárulta, hogy a Paktummesterek Akhishon Tekercsét keresik, de az nincsen Kelmarane-ben. Végül a buraq elfoglalta régi lakhelyét, ami egy Nethysnek szentelt jósda volt valamikor, így ajándékokért cserébe máskor is lehet hozzá fordulni jóslatokért vagy tanácsért. A visszaúton egy gnoll felderítőcsapatba botlottak, akik a Dögevő törzs színeit viselték és szokatlanul tagbaszakadt, fajtársaiknál erősebb gnollokat számláltak a tagjaik között, de az újonnan szerzett mágikus szütyő segítségével sikerült őket legyőzni.

*az első szintű harcosok helyett az erődből már második szintű újoncok érkeztek, a ráfordított idő miatt harmadik szintre léptek, és Suominak köszönhetően nyomkereső kiképzést is kaptak, az eredmény: 20 harmadik szintű harcos és 10 harmadik szintű nyomkereső, akik rendelkeznek egy bónusz feattel (Weapon Focus: scimitar) és edzettebbek az átlagosnál (+2 Str, +2 Con)

**mindig van szenteltvíz, az öt felszentelt pap már hozzáfér a Harmadik Körös varázslatokhoz is, a város egész területén Consecrate varázslat él, valamint havonta egyszer a főpap egy kisebb csodát képes kiimádkozni Sarenraetől (bármely papi varázslat, ami max. Ötödik Körös)

***az atya két tanítványának(mindkettő sorcerer) köszönhetően mágikus közvilágítás van Kelmarane utcáin, a kereskedésben pedig már a Harmadik Körös varázslatokat tartalmazó italok is hozzáférhetőek, a karaktereknek pedig 25% állandó kedvezménye van az itteni vásárlás során

****amellett, hogy a szentélyben szolgálatot teljesítő pap ingyen azonosít tárgyakat, havonta 6 szintnyi mágikus tekercset is írnak a karaktereknek

*****így kapható a városban mestermunka fegyver (és ilyet kaptak a városi őrség tagjai is)

Legacy of Fire 4. játékülés - Saradushi Shadan története

4708. Erastus havának 14. napja

Előző nap ott fejeztem be, hogy másnap párbajra hívom Kardswannt. Reggel el is kezdtünk készülődni, azonban nem értettünk teljesen egyet a tervezett taktikával. Végül az én álláspontom diadalmaskodott, ami nem sült el rosszul. A zsoldosok egy része és mi elindultunk Kelmarane-be. Dashkit is észrevettük, amint észak felé indult, nyilván a romos erőd gnolljaihoz. akik valamilyen oknál fogva törzstagnak tekintették őt.

Mikor közelértünk a városhoz, felmutattam a gnolloknak a levágott kecskefejet, és tradícionális párbajra hívtam a vezetőjüket. A gnollok a csatapiacra vezettek bennünket, ahol már várt Kardswann. Több trükkel is próbára tett, hogy ismerem-e a rituálét, de nem dőltem be neki, így nem volt kibúvó a párbaj alól. Három kereskedő is jelen volt, és az egyik segíteni akart neki valami varázslattal, de ügyes szópárbajjal semlegesítettem a dolgot: mindenki elhagyta a csatapiacot rajtunk kívül. Jómagam ugyan több varázsital hatása alatt álltam, de a gnollok aljassága és Kardswann démoni befolyása miatt nem foglalkoztam azzal, hogy nem igazán „fair” az a párbaj. Mint kiderült, még a varázsitalok is kevesek voltak. Kardswann szemmal láthatólag sokkal tapasztaltabb, képzettebb harcos volt, mint én, ráadásul a csatát eleve valami láthatatlanná tevő varázzsal kezdte. Bár majdnem sikerült legyőznöm, de végül a porba sújtott, amikor megjelent Vardishal szelleme, gyógyított rajtam, és azt mondta, emlékeztessem Kardswannt arra, ami egykor volt. Mikor ezt megtettem, térdre esett, és nem volt nehéz kivégeznem. Ezután a gnollok elfogadtak vezérüknek, a hárpia pedig elrepült. Kikérdeztem őket, és körüljártuk a tábort, mialatt a zsoldosokat a csatapiacon hagytuk. Ylkor megint össze-vissza kavarászott, nem sok értelmes dolgot csinált. Próbáltam a foglyok szenvedésén enyhíteni. Parancsot adtam, hogy hozzák ki az öreg vaddisznót is, és őrködjenek erősen, főleg az északi oldalon a Görbekarmúak várható támadása ellen.

Megnéztük a szentélyt is, ahol állítólag Kardswann mindig átment a falon. Egy porladozó köntösű, megfeketedett Sarenrae szimbólumot viselő élőhalottnak tűnő papot találtunk a temetőben, aki úgy tűnt még mindig a múltban él: megmutatta Akdan apjának sírját és mesélt arról hogyan helyeztek el a Paktummesterek egy csodás kincset a templom kazamatájában, ami megállította a hirtelen kitört halálos kórság terjedését. Végül elvezetett minket a templom kincstárába vezető csapóajtóhoz és Akdan feloldozta a Sarenrae imasál érintésével. Amint porrá omlott a teste, a lefelé vezető járatot lezáró mágikus pecsét is eltűnt.

Ekkor csatazajt hallottunk kintről. Kirohantunk, és azt láttuk, hogy a Rozsdahátúak Dashki és Undrella vezetésével megtámadták a várost. Nagy csata alakult ki, de lemészároltuk az összes ellenfelet, Dashkit pedig elfogtuk. Undrella próbálkozott mindenféle trükkökkel, de nem hatott rám a mágiája. A csata végén azt vettük észre, hogy az összes gnoll halott, mind a Rozsdahátúak, mind a Görbekarmúak, a maroknyi túlélő pedig vélhetőleg elmenekült. Egyedül Dullen küzdött még a csatában megvadult hatalmas vaddisznóval. Segítettünk neki leölni az elfajzott állatot. Sajnos a két másik, harcban résztevő zsoldoson, Treviisen és Yesperen már nem tudtunk segíteni.

Üzenetet küldtünk Almah-nak, majd mikor megérkeztek, beszámoltunk nekik, hogy mi történt a városban. Amikor megemlítettük a pecsétet, akkor a nemesasszony félrevont minket és elmesélte, hogy a Paktummesterek valójában azért küldték őt, hogy pusztítsa el a templom alatt bebörtönzött démont, mert a tiltó pecsét mágiája lassan elszivárgott az idők során. Mivel mi már feltörtük, napnyugtáig le kell bírnunk a démont, mert különben rászabadul Kelmarane vidékére. A kazamatában ólálkodó túlvilági lény csapdába ejtéséhez a Paktummesterek a várost és lakóit használták, majd amikor a szörnyeteg lassan megrontotta azok elméjét és éjszakánként legyilkolták az átutazókat, a Zefír Őrség különleges alakulata porig rombolta Kelmarane-t, lemészárolva a hátramaradt lakosságot, így táplálék nélkül hagyva az emberi érzelmekkel táplálkozó rémet. Hogy pontosan miért csalták ide a Paktummesterek Xulthost és miért nem voltak képesek saját maguk megölni őt, az Almah számára is rejtély.

Elhatároztuk, hogy lemegyünk a szentély alá, kifüstölni az ott tanyázó démont. Velünk jött az összes zsoldos és Almah személyi testőrei. Az a démonféle valami bogár volt, de nyilván értett valamit a mágiához is. Hiába acéloztam meg az akaratomat, valami csillogás magára vonta a figyelmemet, és nem emlékszem az egész csatából semmire. Csak arra, hogy a bogárlény halott, és körbe mindenhol zsoldosok fekszenek. Elvesztettük Brotist és két testőrt is.