Legacy of Fire 18. játékülés

Habil Ramza megosztotta a társasággal a tekerccsel kapcsolatos felfedezéseit, miszerint Akishon szigetvilágán bizonyos típusú mágiák nem működnek, illetve be tudja juttatni őket épségben, ám a kiutat nekik kell majd megtalálniuk. Shadanék úgy döntöttek, hogy a törpe tudós és Ylcor gondjaira bízzák a tekercset, akik a  Fenevad Háza alatti kriptában várják meg visszatértüket Kelmarane-ből, ahol a feleslegessé vált mágikus tárgyaikat elbarterelik Zastoran atyával. Itt találkoztak egy Salion nevű elf kereskedővel, aki épp egy obszidiánkarikáról faggatta a Nethys papot, ami állítólag Nex máguskirályának gyűjteményéből származik. Bölcsen tartották a szájukat Akishonnal kapcsolatosan, ellenben kihasználták a lehetőséget, amikor az elf megmutatta nekik varázserejű portékáit, amit egy feneketlennek tűnő hátizsákból vett elő.

Másnapra lejárt a határidő, amíg a ghul nagyúr koronáját át lehetett volna ruházni valakire, így az ereklye a könyvvel és a lámpással együtt fekete füstben párolgott el, egyúttal kiszabadítva az Árnyéksíkra bebörtönzött Miriamot. Amikor a társaság felkereste a buraqot, csupán annyi újdonságot tudott nekik mondani, hogy az obszidiánkarika minden bizonnyal Akishonról származik. Shadanék úgy döntöttek, hogy felkeresik Saliont a karavánfogadóban és megpróbálják megvásárolni tőle a tárgyat, azonban ismeretlen támadók ütöttek rajtuk tárgyalás közben. Egy Csendvarázs és egy zárt szobába küldött Tűzlabda után Shadan kirontott a szobából, ám a folyosón láthatatlan támadók vártak rá és több sebből vérezve esett össze. Akdan még időben gyógyította be a sérüléseit, hogy felvegye a harcot az orgyilkosokkal, miközben Salion gázformában távozott a szobájából és egy Villámcsapással tette ártalmatlanná az ugyancsak láthatatlan mágiahasználót. Mancs érkezése végül menekülésre késztette a támadókat, de sikerült egyiküket élve elfogni: mint kiderült, a varázshasználó Kaszim, Tamir il-Kabil személyes mágusa. Úgy döntöttek, hogy a mágust és az életben maradt zsoldost is a fogdába záratják és hivatalosan járnak el ellenük, számítva arra, hogy Kaszim lesz a bűnbak, hogy Tamir megúszhassa a dolgot. Mivel Salion nem volt hajlandó megválni az obszidiánkarikától és úgy tűnt, a Paktummesterek vadásznak rá, valamint Habil Ramzi mágikus üzenetben értesítette őket, hogy a tekercsből mágia kezdett szivárogni, együtt teleportáltak el a kriptába. A törpe tudós érkezésük után megerősítette, hogy a karika egy Akishonon használatos tárgy, ami a szigetek közti közlekedésre szolgál.

A csapat végül úgy döntött, hogy aktiválják az ereklyét és megkeresik Andrathit, hogy a segítségét kérjék. Hatalmas örvény szippantotta magába őket, azonban a mélyéből tűzförgeteg tört fel és amikor átsöpört rajtuk, ifritek százai suhantak el mellettük, utolsóként egy hatalmas szarvas nemes ifrittel, aki arcán győzedelmes mosollyal nézett vissza rájuk. A kis csapat egy fehér homokos tengerparton tért magához, ám mielőtt felocsúdhattak volna, a foroongó tengervízből egy megtermett, ötfejű hidra emelkedett elő...

Legacy of Fire 16.-17. játékülés

Shadan vezetésével a társaság úgy döntött, hogy az éjszaka megnézik közelebbről az Egy Forrás kereskedőtársaság raktárépületét, ám végül a behatolás mellett döntöttek. A két kint álldogáló őrt könnyedén ártalmatlanná tették, de az irodarészben őrjáratozó két cockatrice fellármázta a raktárépületben elszállásolt rabszolgák őreit, akiket hőseink rövid úton szétzavartak, csupán az egyik szegte a nyakát Ori kezei között. A lefelé vezető csapóajtó felfedezése után hamarost megtalálták a földalatti, feketepiacra szánt árukat rejtő raktárat, egy fegyveres gyakorlótermet és egy szálláshelyet, majd a kinyitották a két mágikusan lezárt ajtót, ami a  Rovagug templomhoz vezető folyosón nehezítette meg a továbbjutást. A véletlenül korábban aktivált Riasztóvarázsnak köszönhetően azonban az éppen egy gnóm feláldozását előirányzó szertartás résztvevői teljes harci fegyverzetben várták őket. A csapat viszonylag hamar elbánt a Rovagug pappal, a nyolc kultistával, az elektromos szigonnyal harcoló sahuagin főnökkel és egy jobb sorsra érdemes zsoldossal. A tömlöcben megtalálták Habil Ramzát, valamint egy katatón állapotban lévő gnómot és egy veszélyesen elgyengült ember férfit. A törpe tudós elmondta, hogy a Fekete Hajó kapitánya személyesen próbálta kiszedni belőle Akishon Tekercsének rejtekhelyét, amiről természetesen mit sem tudott, majd azt javasolta, hogy a mágikus kép segítségével jussanak vissza a villájába, ahol összeszed néhány szükséges holmit, majd elteleportálja őket egy Osirionban lévő birtokára, ahol biztonságban lehetnek a mágikus fürkészéstől. Míg Akdan óriásdenevér alakban vitte magával a katatón gnómot és a képecskét, addig Shadan és Ori elmentek a katapeshi vallatókamrákban letétbe helyezett Shairáért és Ibrahimért, majd mindannyian elteleportáltak a Ramza osirioni villájába.

Rövid pihenés után Ramza mindent elmesélt, amit a relikviáról tudott, majd felajánlotta, hogy megvizsgálja a tekercset. Shadan próbára tette Ibrahimot, majd miután az megbízhatatlannak bizonyult, örök nyugalomra helyezte. A Kelmarane-be vezető út ezúttal is az Árnyéksíkon keresztül vezetett, ahol a korona rejtekhelye felől a város felé tartó árnyak menetét pillantották meg. Gyanújukat igazolta, hogy a várost az előző éjjel furcsán eltorzult gnollok támadták meg, akiken nem fogott az acél és nem szenvedhették a napfényt, így Akdan felderítésre indult és a korona helyén egy koncentrikus körben kiégett, fekete pusztaságot talált, három, már ismerős fekete sátorral. Hamarosan tárgyalásba bocsátkoztak a támadás eredetével, egy fekete dzsinnel, aki a számára hozzáférhetetlen koronát kérte azért cserébe, hogy visszaadja a buraq szabadságát és biztosítsa Kelmarane háborítatlanságát az Árnyéksíkról. Az alkudozás végül tettlegességig fajult, amikor Ori nyíltan hazugnak nevezte a dzsinnt és Shadan újabb feltétellel állt elő: ellenfelük hatalmas elektromos töltésű fekete porviharral örvendeztette meg őket, minek következtében Shadan és a törpe harcművész majdnem otthagyta a fogát. Az összecsapás végül a kelmarane-i hősök győzelmével végződött, akik a korona és Akishon Tekercsének birtokában épségben visszateleportáltak Osirionba.

Legacy of Fire 14.-15. játékülés

Hőseink Akdan szakértő vezetésével rekordidő alatt tették meg az utat a gnollok táborhelyéhez, azonban arra nem számítottak, hogy régi ismerősük, a Manticore a magasban körözve idő előtt észreveszi őket és riasztja az oázis mellett pihenő haramiákat. A gnollok felkészülten várták őket, legtöbbjük egy félig homokba süppedt szakállas férfifejű oroszlánszobor tetejéről repített volna feléjük nyílvesszőket, ha Ori közibük nem ugrik egyetlen nekirugaszkodással. Shadan a megtermett kétfejű Nasszúrt szemelte ki magának, de hamarosan kiderült, hogy ez  egy eddig láthatatlanul rejtőzködő gnoll boszorkánymester illúziója, míg az igazi ettin a hátsó sorban maradt Akdanra támadt. A levegőben lebegő Lamashtu-papnő bűbájjal társai ellen fordította Shadant és csak Ylcor Lassítóvarázsa akadályozta meg abban, hogy lemészárolja barátait. Végül a Manticore-t és a boszorkánymestert is utolérte sorsa és Kelmarane védelmezői kifaggatták a gnoll rablók egyetlen túlélőjét: kiderült, hogy mindannyian egy titkos törzshöz, a Feketekezűekhez tartoznak, akik vagy számkivetettekből verbuválódtak össze vagy pedig más törzsek tagjai közé beépülve szállítanak információt titokzatos gazdájuknak. A "Quilzár" parancsszóra tetoválás jelenik meg a tenyerükön, ezzel igazolják személyazonosságukat egymás előtt. Vezetőjük, Khadifa, Lamashtu papnője Habibah-nak dolgozott, az Áspis Konzorcium képviselőjének, aki azonban maga sem tud a Feketekezűek létezéséről, ellenben üzletet kötött a Paktummesterekkel, hogy segít a kezükre játszani Kelmarane-t. A kalandozók elhallgattatták a szerencsétlen gnoll foglyot, majd miután megtalálták az elrabolt drágakőszállítmányt, üzentek Kelmarane-be, hogy hol keressék a ládákat. Ezután gondosan elrejtették il-Shamir koronáját, Ylcor aktiválta a lámpást és a könyvet, és átléptek az Árnyéksíkra.

Azonnal kiderült, hogy az átok megfogant Ylcor-on, aki az Akdan által jelzettől eltérő irányba akarta vezetni a csapatot, és végül mégis csak il-Shamir birtokán találták magukat, ahol az uradalom várnagya állta az útjukat és azt az alkut ajánlotta nekik, hogy ha nyolc kérdésből kitalálják mi van a markában, továbbengedi őket. Rövid fejtörés után sikerült rájönniük, hogy igazgyöngyöt rejt a kezében és így folytathatták útjukat. Ori útmutatásával a törpe tudós, Habil Ramza villájánál léptek át a saját síkjukra, óvatosan az öreg szolgájának kunyhójában megjelenve, mivel a mágus háromemeletes épülete védve volt az ilyen természetű behatolás ellen. Az ablakon kilesve Zefír Gárdisták holttestét és egy őrködő aluumot pillantottak meg. Kimerészkedve hamar kiderült, hogy rajtuk kívül más behatolók is tartózkodnak a birtokon, az emeleti ablakból tűzgolyó robbant az arcukba és míg Shadan Ylcor segítségével a mágikusan létrehozott nyálkában csúszkáló gólemet foglalta le, Ori beugrott az emelet ablakán, míg Akdan légelementál alakban sietett a segítségére. A rongyokba burkolózott támadók hamar megkéselték a törpe jogtudort, csak az mentette meg az életét, hogy újabb szereplők jelentek meg a színen, akik az öreg mágust a tetőre hurcoló támadók után rohantak. A végső összecsapásra az épület túloldalán, a tetőről különféle módszerekkel a földre érkező felek között került sor. Az emberrablók elintézése után a két idegen felfedte magát, egyikük egy viharvert kinézetű férfi Radi Hamdiként, másikuk, egy alacsony, tizenhatévesforma lány Kazimként mutatkozott be. Állításuk szerint Khatapesh városának egyik legbefolyásosabb nemesurának, Marzuk il-Rahimnak dolgoznak, aki viszont a várost uraló öt Paktummester közül Zehárt szolgálja. Elmondásuk szerint a Paktummesterek nem mindenben értenek egyet és folyamatosan próbálják aláásni egymás befolyását. A rövid bemutatkozás alatt Akdan és Ylcor három fontos megfigyelést tettek: Kazim Abadar papja, mindketten vudrani neveltetésre utaló gesztusokat használnak és Radi egy ízben "adhura"-nak szólította Kazimot, ami a távoli Vudrát uraló alakváltó ráksaszák egyik alacsony kasztjába tartozó személyeket jelöli. Hamil Ramza sürgetésére végül úgy döntöttek, hogy egy raktárépület csapóajtaján keresztül távoznak, mielőtt a Zefír Gárdisták megérkeznek, ám az imposztornak bizonyuló mágus rájuk zárta a pincét és felgyújtotta az épületet. Mágikus tárgyaik segítségével hőseink kijutottak szorult helyzetükből és sikerült megakadályozni a hamis mágus menekülését: holtteste visszaváltozott eredeti formájába, a kathapeshi dokkoknál üzletelő sahuaginok egyikévé. Nyilvánvalóvá vált, hogy félrevezették őket és az igazi Habil Ramzát valóban elrabolták.

Két fogollyal némi bizalmatlankodás után a Radi által javasolt tengerparti rejtekhelyen húzták meg magukat, ahol haladéktalanul nekikezdtek a szőke fél-elf boszorkánymesternő és a felbérelt martalóc kifaggatásának, hazugságfelfedő és gondolatolvasó mágiák bevetésével. Kiderült, hogy a Shairaként bemutatkozó nő az öreg Hamil szeretőjeként férkőzött a bizalmába az Ostorok Háza úrnőjének, Karissának a megbízásából. Az ő szerepe mindössze az volt, hogy a sahuagin által vezetett csapatot beengedje a birtokra a mágikus védővarázslatok semlegesítésével és tehetetlenségre kárhoztassa az őrként idehelyezett aluumot a kifejezetten az erre a célra készített mágikus bronzlap segítségével. A támadást egy titokzatos alvilági figura emberei végezték el, akit Sakál Úrnőként, Sakálok Uraként vagy Sakálok Nagyapjaként emlegetnek és egy legális vállalkozás, az Egy Forrás Kereskedőházon keresztül bonyolítja üzleteit egy Maysan Hajr nevű fél-elf nő vezetésével. Shadan félrevonta Shairát és megpróbálta meggyőzni, hogy álljon az oldalukra és akkor elrejtik a Paktummesterek haragja elől Kelmarane-ben, ezalatt Radi azt bizonygatta a többieknek, hogy el kell hallgattatni mindkét foglyukat, különben kiderül ennek a rejtekhelynek a létezése. Hosszas tanakodás után úgy döntöttek, hogy Kazim őrizetére bízva a "vendégeiket", külön utakon próbálnak információt szerezni az elrabolt mágus hollétéről. Akdan kémlelőmágiával egy félelmetes alakot látott, aki éppen a fogoly mágust faggatta egy nyirkos, kőfalú szobában, de észrevette a leselkedő gnómot és a mágikus kapcsolaton keresztül küldött átokkal megszüntette a kapcsolatot, maradandóan eltorzítva a druida bal szemét. Ylcor egyenesen a kereskedőházhoz ment, ahol azonban a lúdvércek (cockatrice) által kísért Maysan Fajr letagadta, hogy bármit is tudna az elrabolt törpéről, azonban távozása után egy sahuagin próbálta meg eltenni láb alól a félszerzetet, aki támadója szénné égett maradványaival hagyott üzenetet a kereskedő szolgájánál. Shadan öreg mentoránál próbálkozott először, aki egy fekete vitorlás hajóról mesélt neki, ami hétévente érkezik Khatapesh kikötőjébe és történetesen most is itt horgonyoz. Radi Hamdi már mesélt erről a vitorlásról, kapitánya rendkívül ritka dolgokat gyűjt, ezt Shadan maga is megtapasztalta, amikor felvette vele a kapcsolatot és a kapott lista első két helyén Akishon Tekercse és Rovagug Magva szerepelt. Ori eközben leellenőrizte a villa támadóinál talált rubinok forrását egy ismerős ékszerkereskedőnél: az Egy Forrás kereskedőházának vezetője hozott neki utoljára nagy mennyiségben ilyet csiszolásra.

Legacy of Fire 13. játékülés

A ghúl nagyúr erejének nagy részét a kezében tartott lámpásból és kódexből merítette, amire Shadan ösztönösen ráhibázott: kiütötte il-Shamir kezéből a mágikus tárgyakat és így sikerült legyűrni a herceget és az így mozdulatlanná dermedt árnyékszolgáit. Az átjáró eltűnt, de il-Shamir páncélja,koronája, a lámpás, a kódex és a ládányi arany megmaradt, ami nagyon jó alapot adott a Zastoran atyánál és Mehiránál kötendő üzletekhez. A városba visszavezető út nyugalmasan telt, azonban Kelmarane-be érve egy gigantikus, kétfejű rúkhmadár tombolását kellett megfékezniük. Akdan azonnal megállapította, hogy a madár magától semmiképp nem merészkedett volna a városba a messzi hegyekből. Shadan Sarenrae főpapnőjének, Gabrielle-nek ajánlotta fel lovagi szolgálatait, mialatt megszervezték a sérültek ellátását, Ylcor pedig azonnal spontán népünnepély szervezésébe kezdett, amibe bekapcsolódtak Tamir hivatalnokai is. A hatalmas rúkhsült mellé az Arbyr-család és Akmál succubusa, Rukszána segítségével hamarost boroshordók és táncosnők kerültek elő, Shadan pedig zenészeket terelt össze az őrség tagjaival. A túllicitált hivatalnokok kénytelen-kelletlen visszavonultak a kormányzói palotába, Ori pedig feltűnésmentesen követte őket és sikeresen kiszúrta Garát, Akmál impjét is. A kis ördög hasznos információkkal szolgált neki: kihallgatta Tamirt, aki egy lángvörös hajú férfival való rövid beszélgetés után utasította talpnyalóit, hogy rejtsék el a tojásokat, a fiókát pedig pusztítsák el. A mulatság további részében Shadan táncba vitte Gabrielle-t, Orit pedig Ylcor kishúga, Raziya nézte ki magának.

Másnap Ylcor és Akdan további információkat tudtak meg a ghúl nagyúr elátkozott tárgyairól: a lámpás és a kódex együttes használatával a tulajdonosa kaput tud nyitni az Árnyék Síkjára, valamint további képességekkel ruházzák fel, cserébe viszont természetellenes ragaszkodást fejleszt ki irántuk és egyre inkább árnyékszerű lénnyé változik, erős fényérzékenységgel. A korona végleg ghúllá változtatja a birtokosát, rátestálva il-Shamir árnyékbirodalmát, beleértve annak minden előnyével és hátrányával. Amennyiben a koronát senki nem használja fel hét napon belül, a tárgyak dzsinnmágiája elenyészik és az energialöket visszatér eredeti tulajdonosához, Javhuul ifritnagyúrhoz.

Ugyanezen a napon zajlott le a két gnoll városi őr, Kravak és Haziz tárgyalása, ahol Shadan ékesszólása és Ori jogi ismeretei segítségével sikerült felmenteni a két lókötőt. A törpe ugyanakkor mágikus úton üzenetet kapott Hamil Ramza szolgájától, Eramintól, miszerint a Paktummesterek házi őrizetet rendeltek el gazdája számára, így az nem hagyhatja el a villáját. Akdannak mindeközben távolbalátás varázslattal sikerült megtalálnia a drágakőkaraván elleni támadást vezető gnoll nőstényt és bár egy szót sem értett gnollul, de a következőket derítette ki: a Kadifa nevű Lamashtu-papnő egy Nasszúr nevű kétfejű ogréhez beszélt, felindultan emlegetve Raani-t és nyugodtabban Habibah-t, a környező fekete sziklákból ítélve pedig körülbelül három napnyi járóföldre táboroztak le.

Legacy of Fire 12. játékülés

A katapeshi küldöttség 40 Zefír gárdistából és 22 hivatalnokból áll, utóbbiak közül 10 egyúttal Abadar papja is, így Tamir il-Kabil komoly esélyekkel indult neki a hatalomátvételnek Kelmarane-ben. Szerencsére a küldöttség egy tagja, a törpe jogász-hivatalnok, aki több szívességgel is tartozott Almah el-Zulfa-nak, belső információkat adott át a város védelmezőinek: a Paktummesterek koholt vádakkal, de mindenképp törvényes látszattal akarják átvenni Kelmarane irányítását, így már érkezésük előtt elhelyeztek figyelő szemeket és füleket, a két gnoll vád alá helyezéséhez vezető tömegverekedést is ők rendezték meg a szerájban, valamint Tamir személyes mágusa, Kaszim egy emberméretű ezüsttükröt hozatott magával, ami kémlelőmágiára utal. Almah javaslatára a törpe Shadanékkal tartott, mintegy megfigyelőként, aki lejegyezheti és jelentheti a küldöttségnek hogyan oldják meg a város problémás ügyeit. Ugyancsak tőle tudták meg, hogy jóbarátja, az ugyancsak törpe Hamil Ramza, a katapeshi Interdimenzionális Tudományok Kollégiumának tanszékvezetője és talán megoldást nyújthat abban, hogy megfejthessék Akishon Tekercsének titkát. Közös megbeszélés után Akdan legott el is küldött egy üzenetet egy mágikusan idézett állattal, hogy a tudós férfiú induljon útnak Kelmarane-be. Az ereklyét ezalatt egy sziklatömbbe rejtették, ami útját állja a fürkészővarázslatoknak.

Időközben befutott a hír, hogy a városi tanács egyik tagját megmérgezték: Zahir el-Marzug nem biztos, hogy megéri a reggelt. Ami a pesh-ügylet kapcsán az Arbyr-család kegyvesztettségét okozható tárgyalást illeti, kiderítették, hogy a koronatanú Akmál, a cheliaxi fürdőtulajdonos. Láthatatlanság leple alatt bejutottak hozzá, hogy lebeszéljék a tanúskodásról és sikerült meggyőzniük, hogy az őt démonidézés vádjával fenyegető Tamir ellenére egy hónapig tűnjön el a városból, míg ők helyreállítják a rendet. Akmál figyelmeztette őket, hogy a katapeshi küldöttség vezetője megfigyeltetheti őket és hogy famulusa, a Gara nevű imp itt marad szemmel tartani az eseményeket.

A buraq-ot meglátogató ghúl nagyúrról is sikerült többet megtudni Miriam és Zastoran atya segítségével: Mahmud Rahim il-Shamir azok között volt, akiknek két kívánságát teljesítette Javhuul 1200 esztendeje, cserébe a harmadik kívánság előjogáért. A dzsinn mágia itt is visszaütött: az örök életet és saját birodalmat kívánó herceg élőhalottá változott és az Árnyéksíkon kapott saját birtokot, ahol nincsenek ízek, illatok, színek, érzelmek és semmi olyasmi, amire csak áhítozott. Il-Shamir képes kapukat nyitni az Elsődleges Anyagi Síkra, de csak éjszaka vagy sötétben és valószínűleg Zayifidtől tudta meg, hogy a Tekercs Shadanék birtokában van. Hőseink fel is kerekedtek, hogy meglátogassák a folyót megrontó interdimenzionális jelenségnél lévő sátortábort. Nappal közelítették meg a helyet és rárontottak az azt őrző tizenkét harcosra és három boszorkánymesterre véres győzelmet aratva. Két foglyot ejtettek, akiktől megtudták, hogy a ghúl herceg azért keresi a tekercset, mert arra akarja kérni a bele börtönzött Javhuult, hogy vegye vissza az ajándékait. Még aznap éjjel egy árnylény támadta meg Ylkor húgát, Raziya-t, hogy egy üzenetet adjon át nekik: il-Shamir hajlandó az egyezkedésre, de vele nem lehet packázni. A tárgyalás helyszínéül a buraq által lakott szentélyt választották, hogy csapdába ejthessék a herceget a fizikailag eltorlaszolt kijáratokkal és gondosan elhelyezett fényvarázsokkal. A találkozó apró malőrrel indult, bezárták az árnykaput, mielőtt a ghúl nagyúr átjutott volna rajta. A második alkalommal viszont nem sikerült legyűrni az átjáró erejét, és miután a herceg és nyolc kísérője átjutott rajta, Il-Shamir 40.000 aranyat és a foglyulejtett Miriam szabadságát ígérte nekik a Tekercsért cserébe, mivel azonban felismerte miben mesterkednek, arra kérte őket, hogy ezt a "másik" szentélyben beszéljék meg, a kapu túloldalán. Shadan és a többiek egymásra néztek és egyszerre rántottak fegyvert...

Legacy of Fire 10-11. játékülés

A Dögevő Király és Rovagug Prófétájának teteme felett álló hősök előtt egy fekete köntöst viselő gnoll jelent meg a puszta levegőből: Rokova, az önjelölt gnoll király tanácsadója. Zayifid, az Öt Szél Templomosa leleplezte magát előttük és megpillanthatták a valódi alakját, egy tűzvörös hajú férfit, akinek az ereiben jól láthatólag ifritvér csörgedezett. A templomos elmesélte nekik, hogy Nefeshti számára akarja megszerezni Akishon Tekercsét, amelybe Javhuult, az ifrit nagyurat börtönözték. A nagyúr utolsó szavaival és dzsinnmágiájával Nefeshti ellen fordította az Öt Templomost és 500 évnek kellett eltelnie, míg az átok meg nem gyengült annyira, hogy lefoszlott Zayifidről. Most a Tekercs megszerzésével Nefeshti bocsánatát akarja megszerezni, ám a ravasz kalandorok kihúzták belőle, hogy ugyanakkor a többi elpusztult Templomos hatalmára is áhítozik, ugyanis a hosszú századok alatt igencsak megcsappant az ereje. Zayifid megmutatta, hogy a királyi trónus alatt egy akna és kőbe ágyazott lépcsőfokok rejlenek, de azt is elárulta, hogy oda ifritek nem képesek lejutni, így ő sem. Mivel nála van a pecsét, ami Shirak sírkamráját nyitja, arra kérte Shadant és társait, hogy hozzák fel neki a Tekercset, amit aztán együtt vihetnek el a dzsinnhercegnőnek. Hosszas tanakodás után után hőseink aláereszkedtek az aknába, ahol legnagyobb meglepetésükre egy datolyafákkal és bokrokkal teli mágikus kertet találtak, melyet egy földalatti folyó szelt keresztül.

A parkocskában lévő faragott kőlámpásokbóll azonban hirtelen soklábú, lebegő rast-ok támadták meg őket, amiket rövid és győztes csata után visszaküldtek a saját síkjukra. Sietve folytatták a felderítést, mivel a lámpásokban ismét növekedni kezdett a parázs, így bukkantak rá egy már erejét vesztett mágikus portálszobára és egy kőharangra emlékeztető felépítményre, amin a következő szöveg szerepelt:

"Egy: Hatalmam forrása nyitja meg az utam. Kettő: A mélység birodalmának anyaga óvja lépteim. Három: Az égiek lándzsája vezeti tekintetetem."
A mágikus tűzzel megérintett harang lefelé vezető csigalépcsővé alakult, az odalent talált barlang sötétjét pedig elektromossággal oszlatták szét. A mélységen keresztül csupán kőoszlopokon lehetett átjutni, azonban ezzel felébresztették a beléjük börtönzött belker-eket. A füstlények legyőzése után egy borostyánbörtönbe zárt homokkráken állta az útjukat, ami mellett azonban az útmutatása alapján ("Aki Rovagug szavát hallatja, megkíméltetik. Aki nem méltó Rovagug kegyére, megmérettetik") egy Rovagug ima elmormolásával Akdan eljutott Shirak sírjához, ahol a pecsét segítségével megszerezte Akishon Tekercsét.

A Tekercs birtokában a mágikus kert tűzelementáljai követték a varázslattal Ignan nyelven nekik parancsot adó Shadan utasításait és amikor hosszú vita után úgy döntöttek, hogy nem adják oda az ereklyét Zayifidnek, a lények velük tartottak. A templomos nem tűrt ellentmondást és szövetségesei, egy tűzszalamandra nemes és három szolgája levetve a láthatatlanságvarázst, megtámadták őket. Az előre gondosan elosztott mágikus drágakövekkel azonban sikerült legyőzni őket, Zayifid-nek azonban még időben sikerült elmenekülnie. Még ki sem fújhatták magukat, amikor egy gnoll papnő jött le a felfelé vezető lépcsőn testőrei kíséretében. Békés szándékkal jött: Raani, a Foltos Irha törzs sámánnője a Dögevő Király háremébe hozott nőstények között érkezett a Fenevad Házába, hogy kikémlelje Garthok terveit. Mostanra maga mellé állította a még életben maradt gnoll testőrséget és meg nem támadási szerződést ajánlott Kelmarane-nek Shadanon és társain keresztül. A szerződés megköttetett, pár apróbb pontosítással, így hőseink békében távozhattak.

A több napos eseménytelen út után egy teljesen felbolydult Kelmarane fogadta a Dögevő Király nyújtotta fenyegetés elhárítóit: a folyó vize teljesen ihatatlan-barnává vált, a kutak kiszáradtak, a drágakőszállító karavánt kirabolták, a városi őrség egyik hírhedt párosát, Kravakot és Hazizot pedig egy polgár meggyilkolásával vádolták. Mindennek tetejébe Katapesh-ből küldöttség érkezett, hogy a Paktummesterek utasítására Tamir il-Kabil, befolyásos hivatalnok-talpnyalójuk kivizsgálja az inkompetensnek tartott városi tanács vezetését és ha szükséges, közvetlen a Paktummesterek irányítása alá vonja a várost. Akdan madár alakban kiderítette, hogy a folyó északon egy dimenziókapura hasonlító képződményen zubog keresztül és ez okozza az elváltozását, ugyanekkor tizenöt fekete sátrat is megfigyelt a parton. Meglátogatták Miriamot, hogy tanácsot kérjenek tőle, de hasonló borostyánbörtönben találták, mint a homokkrákent. Miután kiszabadították, a buraq elmondta nekik, hogy előző éjjel egy Mahmud Rahim il-Shamir nevű ghúl (és nem ghoul!) herceg kereste fel Zayifid kíséretében és a Tekercs hollétéről kérdezte. Miután nem volt nekik hajlandó válaszolni, megpróbálták erővel szóra bírni, majd mivel ez nem sikerült, bebörtönözték. Hőseinknek ezután a városban a kutakban lapuló és mindenféle nedvességet elszívó növényszörnyeket egyenként sikerült kifüstölni, ebben segítségükre volt Gabrielle, Sarenrae főpapnője, Akmál és Zastoran atya is. Amíg a teljes vízellátás vissza nem tér, hőseink a vízosztás megszervezését is hatékonyabbá tették.

Legacy of Fire 9. játékülés - Saradushi Shadan története

4709. Erastus havának 29. napja Az éjszakai támadás után kicsit nyúzottan ébredtünk. A szellemek érintése kiszívja az életkedvet az emberből, így nem voltunk éppen rózsás hangulatban, sem csúcsformában. Rövid megbeszélés és felkészülés után azonban mégis a Fenevad Háza felé vettük az irányt. Mikor odaértünk, a környék elhagyatott volt, kivéve a gnoll sátrak vázait, amit sokszáz gnoll hagyott ott. Nem nagyon értettük a dolgot, de azért az elhagyatott részeken át közelebb osontunk a fallal elkerített Fenevad Házához. Amikor belestünk, két dolgot láttunk. Az, hogy gargoyle-ok repkednek fenn, nem volt meglepetés. Viszont az, hogy pugwampik ostromolják a háttérből az egyik épületet, megdöbbentett bennünket. Az ostromot pár gnoll irányította a háttérből, és egy-két gargoyle is segítette. A pugwampik nem tudták betörni a kaput, bentről viszont lövedékek záporoztak kifelé. Természetesen eredménytelenül, ami nem meglepő, tekintetbe véve a pugwampik balszerencsét okozó auráját. Valami villám is csapkodott kinn, ami hasonlított Akdan villámaihoz, így azt gondoltuk, van benn egy druida. Mivel semmiféle információval nem rendelkeztünk, ezért nem tudtuk mire vélni az egészet, így megvártuk, amíg az ostromnak úgy negyed óra alatt vége szakad, és a pugwampik elvonultak egy oldalsó épületbe.

Miután kiürült az udvar, Ylkor belopakodott körülnézni. Az egyik oldalsó épületben akkora kígyót talált, hogy a feje egyedül nagyobb volt, mint a kis halfling teljes méretében. Végül hosszas tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy behatolunk a legnagyobb, középső épületbe, ahová az ostromot irányító gnollok is mentek. Valószínűleg itt lesz a vezér is. A lépcső és a bejárat természetesen erősen alá volt csapdázva. A lépcsőnél még résen voltunk, és időben észrevettük őket, de az ajtónál már nem voltam elég figyelmes, így egy kard majdnem ketté is szelt. Gondolom a csapda következtében a benti őrök meghallották, hogy jövünk, és mire kinyitottuk az ajtót, már hatan vártak ránk. Képzett csapatunknak nem voltak ellenfelek, bár valami bűzbombát használtak megint, ami rövid időre kivont a csatából. Sajnos a hely szűke miatt kettő el tudott szaladni, és kinyitott valami nagy ajtót, amin egy hatalmas skorpió jött ki. Már éppen készültem kettévágni egy hatalmas ütéssel, amikor Akdan ciripelt valamit neki, és ettől békésen visszamászott a helyére. Kikerültük a skorpió fészkét, és körül néztünk a körfolyosón. Ahogy ott kerestük a tovább vezető utat, Akdan egy gyíkforma lényt vett észre a bejáratnál. Ylkor rám olvasott valami bűbájt egy tekercsről, így tudtam vele beszélni. Kiderült, hogy az ostromlott részben trogloditák laknak, és mivel mi megtámadtuk a gnollokat, ezért a vezérük beszélni kíván velünk. Át is mentünk hozzájuk. Hát a vezérük pont annyira tűnt „szimpatikusnak” és „okosnak”, mint a küldöttje, vagyis semennyire. Azért kaptunk tőle némi információt. Kiderült, hogy miután ideérkeztek, a király összebarátkozott a gnoll fősámánnal, azonban valami történt, és valaki szerinte felvette a sámán kinézetét. (Talán az lehetett, aki Sarenrae papként jelentkezett nálunk, majd elvitte az aranea barlangból az ereklyét?) Azóta a gnollok ellenségeik lettek, és állandóan ostromolják őket. Kaptunk egy leírást a középső épületről, valamint „felbéreltek” minket, hogy pusztítsuk el a gnollokat. Persze nem sokat kellett bíztatnia minket, hiszen úgyis ezért jöttünk, de ezért a bérmunkáért járó fizetséget elfogadtuk három varázstárgy formájában.

Ezután visszamentünk a központi épületbe, és lementünk egy lépcsőn, amerre a troglodita főnök szerint a gnollok vezetői vanank. Itt két óriási gnoll, két fegyveres harcos, és két gnoll sámán várt ránk. Illetve nem várt, amin meg is lepődtem, mert azt gondoltam, hogy a két elmenekült őr riasztotta őket. Mindesetre gyorsan felhörpintettem egy Növés Italát, és már rájuk is rontottunk. Gyorsan végeztünk ezekkel is, bár az egyik sámán idézett valami sokszájú, félelmetes szörnyet, ami okozott némi bonyodalmat. Végül az egyik gnoll harcos lemenekült egy lépcsőn. Habozás nélkül követtük őt, és ezúttal nem csalódtam, mivel a helyi gnollok színe-virága várt minket. Egy órási gnoll harcos, négy sámánnal körülvéve, valamint 8 jól felszerelt gnoll harcos. Ami aggasztó volt, hogy minden gnoll kezében volt egy olyan urna, amiből a szellemek jönnek elő. Össze is törték őket egyből. Szerencsére Akdan tüskefala feltartotta a gnollokat addig, amíg a szellemekkel nagyjából végeztünk. A sámánok ismét idéztek olyan sok szájú csúnyaságot, azonban még így is jól álltunk a csatában. Sokat segített Ylkor mágikus vértezet varázslata, ami védett némileg a szellemektől, az Erő itala, amit a csata előtt megittam, a Gyorsítás varázslat, amit Ylkor olvasott fel egy varázstekercsről, és azok a viléámsugarak, amiket Ylkor a trogloditákból kapott varázspálcából lődözött. Azonban a sámánok ekkor valami vakító varázslatot szórtak ki, amitől megvakultam én is és Ylkor is. Még vakon is elég jól csépeltem az ellent, de az ütések elől nem tudtam kitérni, így a földre hanyatlottam. Mivel ekkor még elég sok ellenfél maradt, nyilván vesztésre álltunk. Utolsó gondolatom még az volt, hogy bár dicső halál, de sajnos elbuktunk, és Kelmarane el fog pusztulni. A következő emlékem az, hogy valaki gyógyított rajtam, és néma csend vesz körül. Aztán egy ismeretlen alak mond valamit Ylkornak, aki válaszol, majd ismét mindent betöltött a csata zaja. Nem sokára a látásom is visszatért, köszönhetően Ylkornak. Csak azt nem értem, ha el tudta mulasztani a vakságot, miért nem tette előbb.

Azonban ezen igazából nem volt időm gondolkodni, mert még tombolt a csata. Kettőzött erővel vetettem magam a küzdelembe, és rövid úton véget vetettem a csatának. Lekaszaboltam az ellent, mint az arató munkás az érett búzát. Páran megpróbáltak elmenekülni, de a varázslatos Forgószél elől nem volt menekvés ezen a napon. Már éppen kezdtük volna ünnepelni a győzelmet, amikor a terem végében levő kútból egy félelmetes szörny tört elő. Csápos, hatalmas ellenfél volt, talán az lehetett, akit Toten-katnak, a mélyben lakozónak, Rovagug küldöttének említettek korábban. Mielőtt elértem volna a fegyveremmel, rám vetette magát. Meglepett, hogy milyen messzire elér, így az első csapása telibe talált. Minden bizonnyal ketté is szelt volna, vagy legalábbis a földre küldött volna, de ekkor egy vakítóan fehér pajzs villant fel körülöttem, és a csapás ártalmatlanul lepattant rólam. A pajzs egy pillanatra egyértelműen Iomedae szimbólumot mutatott. Istenem velem van – gondoltam. – Támogatja hősies harcomat, és Kelmarane megóvása érdekében tett erőfeszítésünket. Eme gondolatok, és az isteni csoda felett érzett örömöm olyannyira feltüzeltek, hogy egy hatalmas csapással félig kettészeltem az óriási bestiát, majd egy második csapással ki is végeztem. Sikerünk felhőtlen volt, mivel azonban a Fenevad Házának még jelentős részét nem jártuk be, ezért nem örömködhettünk túl sokáig. Ylkor elmondta, hogy egy ismeretlen alak mentett meg minket a csata közepén. Ő gyógyított meg, és ő adta azt a tekercset, amivel a vakságunkat elmulasztotta. Rövid megbeszélés után folytattuk az épület felderítését, de erről majd legközelebb írok.