4708. Erastus havának 13. napja
Másnap reggel elkezdtük az esti akcióra való felkészülést. Míg én bementem Almah-hoz tanulmányozni a tegnap este látott térképet, addig a kis gnóm követte az egyre gyanúsabban viselkedő Dashkit. Ylkor a szokásos dologgal foglalkozott: semmit tett éppen. Persze magyarázta, hogy elemzi a múltkor talált Sarenrae imasál mágikus tulajdonságait, mert gyanús, hogy Zastoran miért ajánlott érte olyan sok varázsitalt, de ez szerintem csak alibi volt, mivel már napok óta ezzel foglalkozik, de még semmi eredményre nem jutott. Na, szóval miközben én a térképet vizsgáltam, Almah elmesélte, hogy Dashki kifaggatta a tegnap általunk hozott foglyot, majd délután beszámol róla a tanácskozáson. Akdan is visszaért pár óra múlva, mondván, hogy Dashki eltűnt valami sötét lyukban.
A délutáni tanácskozáson hármunkon és Almah-n kívül Dashki, Dullen, Garavel és Zastoran atya vett részt. Dashki persze megkínozta és megölte a gnollt. Mondjuk ez az egy dolog, amit nem vethetek a szemére. A fogoly kb. ugyanazt mesélte mint nekünk is, bár Dashki nem említette a hárpiát, és a perytont sem. Viszont mondott valamit egy ogréról, az aréna bajnokáról. Jómagam amellett a terv mellett kardoskodtam, hogy vonuljunk ki teljes erővel. Páran belopakodunk a csatapiacra, kiszabadítjuk az ott harcoló rabszolgákat, akik segíthetnek nekünk a harcban, köztük Haleent is (balra lent), miközben a többiek lesben állnak, és a riadó jelére támadnak. Esetleg még Garavel intézhetne némi figyelemelterelést valami tűz formájában. Sajnos a többiek, köztük Dullen, nem értettek egyet a tervvel. Szerintük a gnollok sokan vannak, és erősek, így inkább csak éjjelenként cserkésszük be a kisebb, várost elhagyó csapataikat, és így gyengítsük le őket a támadás előtt. Bár volt logika abban, amit mondott, de semmiképpen sem hagyhattam Haleent még napokig szenvedni ott, ki tudja, mikor hal meg egy aréna csatában. Valamint szerintem úgysem lehetett volna sokáig szabadon öldösni a gnollokat, előbb-utóbb gyanús lesz nekik a dolog, és kiderítik hol a táborunk, és teljes erővel megtámadnak minket. Most még mellettünk van a meglepetés ereje, most kell támadnunk – érveltem. Sajnos szavaim hatástalanok maradtak, így a megbeszélésnek az lett az eredménye, hogy az este Dullen, Dashki, Akdan, Ylkor és én szemügyre vesszük a romvárost, és majd az alapján döntjük el a stratégiát.
A tanácskozáson elhangzott az is, hogy Kardswann vezeti most a gnollokat, így nem lepődtem meg azon, hogy Zastoran atya aggódva keresett meg bennünket a megbeszélés után ezügyben. Sajnos nem lehettünk biztosak benne, hogy ez a Kardswann valóban az öt templomos egyike-e. Ha az, akkor nem tudom, hogy le lehet-e győzni. Mindenesetre elmondtam Zastorannak a fegyvereink történetét és az éjszakai látomásomat, majd a fegyverrel együtt kiásott kezet levittük a katakombákba, ahol ráleltünk Vardishal vélhető sírjára. Zastoran megvizsgálta a fegyvereinket is, és azt mondta, hogy dzsinn munka mindkettő, bár az enyém nyilván nem tartozik az öt templomos fegyvere közé. Ezek után én elindultam megvizsgálni az üreget, ahol Dashki eltűnt, míg Ylkor valami agyaggolyókat kezdett el gyártani Zastoran atyával a parittyájához. Végre talán csinál is valami hasznosat a lusta kis félszerzet.
Gond nélkül megtaláltam az üreget, és nem lepődtem igazán meg, amikor gnoll kölyköket és nőstényeket találtam az üreg mélyén. Kiderítettem, hogy a Rozsdahátúak klánjának tagjai, akiket a Dögevők kitaszítottak maguk közül. Harcosaik a romos erődben táboroznak, amit előző nap derítettünk fel. Dashki valamiféle klántag náluk (bár nem értem ez hogyan lehet, ha ennyire gyűlöli a gnollokat), és arra várnak, hogy a vezérük és Dashki valamiféle támadást jelezzen.
A kolostorba visszaérve megkerestük Almah-t, hogy Dashkiról érdeklődjön. Kiderült, hogy Dashki karavánkísérő volt Katapeshben, több karavánt bántatlanul végigkalauzolt már a gnollok által ellenőrzött területeken, de az utolsó karavánból csak ő tért vissza élve. Mi is elmeséltük Almah-nak, hogy milyen gyanús dolgokat észleltünk a nyomkeresővel kapcsolatban. Almah azt is elmondta, hogy Dashki már régóta javasolja a szövetséget a Rozsdahátúakkal, és a közös támadást. Végül abban maradtunk, hogy az esti felderítés után a felderítő csapat ellátogat a romos erődbe is, és megnézzük, hogy pontosan milyen erővel is bírn
ak a Rozsdahátúak, mennyire megbízhatóak (szerintem semennyire), és mi ajánlanak. Azonban az esti felderítés nem úgy alakult, ahogy vártuk.
Nem sokkal a kolostor elhagyása után belebotlottunk nyolc gnollba, és a perytonba (képen balra). Szemmel láthatólag vadászni vagy portyázni indultak. A gnollok nem voltak ellenfelek, de a perytonnal nem bírt a gnóm-félszerzet-tigris trió. Mire én odaértem a gnolloktól, a szárnyas dög elrepült. Viszont Ylkornak átalakult az árnyéka. Valami sötét mágia lehet a dologban. A győztes csata után elkezdtük számolni a megölt kelmarane-i gnollokat, ekkor 14-nél tartottunk.
A romváros megközelítése nem volt nehéz. Már rögtön az elején kiszúrtunk egy eddig nem ismert figurát. Valami démonféle volt, elég veszélyes lény. A tervem az volt továbbra is, hogy beóvakodjunk a csatapiacra, és kiszabadítsam Haleent, Dullent pedig hátrahagyjuk tartaléknak, mivel nem nagyon tud lopakodni. Persze Dashki szokás szerint gyilkolni akart, így mikor mi ellopakodtunk az egyik ház mellett, amiben a hangokból ítélve a nagy vaddisznó aludt, ő meglépett tőlünk. Sajnos nem sikerült beóvakodnunk a csatapiachoz, mivel pont abban az irányban jött ki pár gnoll, hogy mókából kínozzon egy foglyot. Sajnos a démon, és az őrjárat miatt nem tudtunk közbeavatkozni. Elindultunk hát körbe, hogy megkerülve a várost, a másik oldalról próbálkozzunk, de Ylkor inkább Dashki után eredt. Mint később kiderült, hét gnollt öltek meg az egyik félreeső házban. Szép teljesítmény. Így már 21-nél jártunk. Közben a másik oldalról sikerült belopakodnunk a csatapiacra, és Ylkor is csatlakozott hozzánk. Megöltük a helyi bajnokot, egy ogrét. Nem volt nehéz ellenfél, de az ütéseket jól bírta. Valamint három gnoll őrt is hidegre tettünk. Volt ott még valami csehó féle is, pár bugbeart és hobgoblint láttunk italozni. Végül sikerült kiszabadítanunk Haleent. Hála istennek nem volt komolyabb baja. Még egy élő foglyot találtunk a csatapiacon, egy Dzsafár nevű férfit. Állítólag Haleen társa volt az akcióban. Mikor ki akartunk osonni a helyről, azt láttuk, hogy Dashki lebukott és a démon meg pár gnoll üldözi. Sikerült kereket oldania, de észrevettük, hogy a démon nem tudott egy bizonyos távolságnál messzebb menni a csatapiactól. Végül Akdan idézett valami ködöt, aminek leple alatt ki tudtunk osonni a városból.
Amint kicsit távolabb voltunk, megállatunk, hogy Haleen elmesélhesse mi történt vele. Ők kereskedőnek álcázva érkeztek a városba, de az első éjjel lebuktak, máig sem tudja miért. Legtöbbjüket lemészárolták, a többi társát elfogták. A csatapiacon kellett harcolnia. A peryton őt is elátkozta valahogy, az árnyéka neki is elváltozott, és ettől kezdve hiába szökött meg, a peryton bármikor meg tudta találni. Ráadásul, ha messzire került a lénytől, akkor olyan rémálmok gyötörték, amibe könnyen bele is őrül az ember. Amikor ezt meghallottuk, egyértelmű volt számomra, hogy mielőtt visszamegyünk a kolostorba, meg kell ölnünk a perytont, hiszen most már hármunkon is ott volt az átka. Szerencsére az ő fészke a folyó túloldalán, egy egyedülálló épületben volt. Haleen azt is elmondta, hogy annak idején valami járvány terjedt el a városban, és ezért a katapeshi paktummesterek megölettek itt mindenkit, nehogy tovább terjedjen. Így pusztult ki a város (képen lent).
Közben lenn a gnollok kivilágították a várost, de azt nem láttuk, hogy küldtek-e Dashki után üldöző csapatot. Mindenesetre már 24 megölt gnollnál tartottunk, ami kb. a városban található gnollok fele. Átkeltünk a folyón, és rajta ütöttünk a perytonon, miközben aludt. A csata előtt Ylkor át akarta adni Haleennak Vardishal fegyverét, de úgy látszik, az már hozzá kötődött, mert Haleen kezében nem alakult át. Nem volt könnyű csata, de végül legyőztük.
Ezután vissztértünk a kolostorba, ahová időközben Dashki is megérkezett. A peryton testét is elvittük, Zastoran atyát nagyon érdekelte, így pár varázsitallal díjazta erőfeszítésünket. Zastoran meggyógyított minket, majd jelentettünk Almah-nak. Akdan pedig a peryton maradékát elcserélte a keselyűvel a köpenyért, ami a madár fészkében hevert. Azért durva ez a gnóm meg a félszerzet… Még egy madárral is üzletelnek. Bár nem tudom, nekem csak amolyan károgásnak hangzik, amikor Akdan állítólag beszélget a keselyűvel. Lehet, hogy csak átver a kis gnóm. Mondjuk az is igaz, hogy az üzlet létrejött, így lehet, hogy mégis igazat beszél, csak olyan hihetetlen az egész.
Így hajnal felé azzal a gondolattal tértünk nyugovóra, hogy a következő éjjel ismét visszamegyünk Kelmarane-be, kiirtani a maradék gnollokat. Bár az ott strázsáló démon gondot okozhat. Alig aludtam el, mikor ismét valami felébresztett. Vardishal és Kardswann volt az szellemformában. Kardswann elmondta, hogy valami démon szállta meg, aki a város alatt van bebörtönözve, és ébren nem tud ellene mit tenni. Menjek be a gnoll táborba, és hívjam őt ki, mint a vezért egy kecskefejjel és egy véres karddal. Ha legyőzöm, ő meghal ugyan, de megszabadul a démontól. Azt állította, hogy a dzsinn hercegnőtől réges-régen kapott ereje az évszázadok teltével gyengült, így talán le tudom győzni. Viszont a hárpia (Undrella) és a városban látott démonféle (Kezurkian) nem biztos, hogy tétlenül nézi, ha én győzök.
A délutáni tanácskozáson hármunkon és Almah-n kívül Dashki, Dullen, Garavel és Zastoran atya vett részt. Dashki persze megkínozta és megölte a gnollt. Mondjuk ez az egy dolog, amit nem vethetek a szemére. A fogoly kb. ugyanazt mesélte mint nekünk is, bár Dashki nem említette a hárpiát, és a perytont sem. Viszont mondott valamit egy ogréról, az aréna bajnokáról. Jómagam amellett a terv mellett kardoskodtam, hogy vonuljunk ki teljes erővel. Páran belopakodunk a csatapiacra, kiszabadítjuk az ott harcoló rabszolgákat, akik segíthetnek nekünk a harcban, köztük Haleent is (balra lent), miközben a többiek lesben állnak, és a riadó jelére támadnak. Esetleg még Garavel intézhetne némi figyelemelterelést valami tűz formájában. Sajnos a többiek, köztük Dullen, nem értettek egyet a tervvel. Szerintük a gnollok sokan vannak, és erősek, így inkább csak éjjelenként cserkésszük be a kisebb, várost elhagyó csapataikat, és így gyengítsük le őket a támadás előtt. Bár volt logika abban, amit mondott, de semmiképpen sem hagyhattam Haleent még napokig szenvedni ott, ki tudja, mikor hal meg egy aréna csatában. Valamint szerintem úgysem lehetett volna sokáig szabadon öldösni a gnollokat, előbb-utóbb gyanús lesz nekik a dolog, és kiderítik hol a táborunk, és teljes erővel megtámadnak minket. Most még mellettünk van a meglepetés ereje, most kell támadnunk – érveltem. Sajnos szavaim hatástalanok maradtak, így a megbeszélésnek az lett az eredménye, hogy az este Dullen, Dashki, Akdan, Ylkor és én szemügyre vesszük a romvárost, és majd az alapján döntjük el a stratégiát.
A tanácskozáson elhangzott az is, hogy Kardswann vezeti most a gnollokat, így nem lepődtem meg azon, hogy Zastoran atya aggódva keresett meg bennünket a megbeszélés után ezügyben. Sajnos nem lehettünk biztosak benne, hogy ez a Kardswann valóban az öt templomos egyike-e. Ha az, akkor nem tudom, hogy le lehet-e győzni. Mindenesetre elmondtam Zastorannak a fegyvereink történetét és az éjszakai látomásomat, majd a fegyverrel együtt kiásott kezet levittük a katakombákba, ahol ráleltünk Vardishal vélhető sírjára. Zastoran megvizsgálta a fegyvereinket is, és azt mondta, hogy dzsinn munka mindkettő, bár az enyém nyilván nem tartozik az öt templomos fegyvere közé. Ezek után én elindultam megvizsgálni az üreget, ahol Dashki eltűnt, míg Ylkor valami agyaggolyókat kezdett el gyártani Zastoran atyával a parittyájához. Végre talán csinál is valami hasznosat a lusta kis félszerzet.
Gond nélkül megtaláltam az üreget, és nem lepődtem igazán meg, amikor gnoll kölyköket és nőstényeket találtam az üreg mélyén. Kiderítettem, hogy a Rozsdahátúak klánjának tagjai, akiket a Dögevők kitaszítottak maguk közül. Harcosaik a romos erődben táboroznak, amit előző nap derítettünk fel. Dashki valamiféle klántag náluk (bár nem értem ez hogyan lehet, ha ennyire gyűlöli a gnollokat), és arra várnak, hogy a vezérük és Dashki valamiféle támadást jelezzen.
A kolostorba visszaérve megkerestük Almah-t, hogy Dashkiról érdeklődjön. Kiderült, hogy Dashki karavánkísérő volt Katapeshben, több karavánt bántatlanul végigkalauzolt már a gnollok által ellenőrzött területeken, de az utolsó karavánból csak ő tért vissza élve. Mi is elmeséltük Almah-nak, hogy milyen gyanús dolgokat észleltünk a nyomkeresővel kapcsolatban. Almah azt is elmondta, hogy Dashki már régóta javasolja a szövetséget a Rozsdahátúakkal, és a közös támadást. Végül abban maradtunk, hogy az esti felderítés után a felderítő csapat ellátogat a romos erődbe is, és megnézzük, hogy pontosan milyen erővel is bírn
ak a Rozsdahátúak, mennyire megbízhatóak (szerintem semennyire), és mi ajánlanak. Azonban az esti felderítés nem úgy alakult, ahogy vártuk.Nem sokkal a kolostor elhagyása után belebotlottunk nyolc gnollba, és a perytonba (képen balra). Szemmel láthatólag vadászni vagy portyázni indultak. A gnollok nem voltak ellenfelek, de a perytonnal nem bírt a gnóm-félszerzet-tigris trió. Mire én odaértem a gnolloktól, a szárnyas dög elrepült. Viszont Ylkornak átalakult az árnyéka. Valami sötét mágia lehet a dologban. A győztes csata után elkezdtük számolni a megölt kelmarane-i gnollokat, ekkor 14-nél tartottunk.
A romváros megközelítése nem volt nehéz. Már rögtön az elején kiszúrtunk egy eddig nem ismert figurát. Valami démonféle volt, elég veszélyes lény. A tervem az volt továbbra is, hogy beóvakodjunk a csatapiacra, és kiszabadítsam Haleent, Dullent pedig hátrahagyjuk tartaléknak, mivel nem nagyon tud lopakodni. Persze Dashki szokás szerint gyilkolni akart, így mikor mi ellopakodtunk az egyik ház mellett, amiben a hangokból ítélve a nagy vaddisznó aludt, ő meglépett tőlünk. Sajnos nem sikerült beóvakodnunk a csatapiachoz, mivel pont abban az irányban jött ki pár gnoll, hogy mókából kínozzon egy foglyot. Sajnos a démon, és az őrjárat miatt nem tudtunk közbeavatkozni. Elindultunk hát körbe, hogy megkerülve a várost, a másik oldalról próbálkozzunk, de Ylkor inkább Dashki után eredt. Mint később kiderült, hét gnollt öltek meg az egyik félreeső házban. Szép teljesítmény. Így már 21-nél jártunk. Közben a másik oldalról sikerült belopakodnunk a csatapiacra, és Ylkor is csatlakozott hozzánk. Megöltük a helyi bajnokot, egy ogrét. Nem volt nehéz ellenfél, de az ütéseket jól bírta. Valamint három gnoll őrt is hidegre tettünk. Volt ott még valami csehó féle is, pár bugbeart és hobgoblint láttunk italozni. Végül sikerült kiszabadítanunk Haleent. Hála istennek nem volt komolyabb baja. Még egy élő foglyot találtunk a csatapiacon, egy Dzsafár nevű férfit. Állítólag Haleen társa volt az akcióban. Mikor ki akartunk osonni a helyről, azt láttuk, hogy Dashki lebukott és a démon meg pár gnoll üldözi. Sikerült kereket oldania, de észrevettük, hogy a démon nem tudott egy bizonyos távolságnál messzebb menni a csatapiactól. Végül Akdan idézett valami ködöt, aminek leple alatt ki tudtunk osonni a városból.
Amint kicsit távolabb voltunk, megállatunk, hogy Haleen elmesélhesse mi történt vele. Ők kereskedőnek álcázva érkeztek a városba, de az első éjjel lebuktak, máig sem tudja miért. Legtöbbjüket lemészárolták, a többi társát elfogták. A csatapiacon kellett harcolnia. A peryton őt is elátkozta valahogy, az árnyéka neki is elváltozott, és ettől kezdve hiába szökött meg, a peryton bármikor meg tudta találni. Ráadásul, ha messzire került a lénytől, akkor olyan rémálmok gyötörték, amibe könnyen bele is őrül az ember. Amikor ezt meghallottuk, egyértelmű volt számomra, hogy mielőtt visszamegyünk a kolostorba, meg kell ölnünk a perytont, hiszen most már hármunkon is ott volt az átka. Szerencsére az ő fészke a folyó túloldalán, egy egyedülálló épületben volt. Haleen azt is elmondta, hogy annak idején valami járvány terjedt el a városban, és ezért a katapeshi paktummesterek megölettek itt mindenkit, nehogy tovább terjedjen. Így pusztult ki a város (képen lent).
Közben lenn a gnollok kivilágították a várost, de azt nem láttuk, hogy küldtek-e Dashki után üldöző csapatot. Mindenesetre már 24 megölt gnollnál tartottunk, ami kb. a városban található gnollok fele. Átkeltünk a folyón, és rajta ütöttünk a perytonon, miközben aludt. A csata előtt Ylkor át akarta adni Haleennak Vardishal fegyverét, de úgy látszik, az már hozzá kötődött, mert Haleen kezében nem alakult át. Nem volt könnyű csata, de végül legyőztük.
Ezután vissztértünk a kolostorba, ahová időközben Dashki is megérkezett. A peryton testét is elvittük, Zastoran atyát nagyon érdekelte, így pár varázsitallal díjazta erőfeszítésünket. Zastoran meggyógyított minket, majd jelentettünk Almah-nak. Akdan pedig a peryton maradékát elcserélte a keselyűvel a köpenyért, ami a madár fészkében hevert. Azért durva ez a gnóm meg a félszerzet… Még egy madárral is üzletelnek. Bár nem tudom, nekem csak amolyan károgásnak hangzik, amikor Akdan állítólag beszélget a keselyűvel. Lehet, hogy csak átver a kis gnóm. Mondjuk az is igaz, hogy az üzlet létrejött, így lehet, hogy mégis igazat beszél, csak olyan hihetetlen az egész.
Így hajnal felé azzal a gondolattal tértünk nyugovóra, hogy a következő éjjel ismét visszamegyünk Kelmarane-be, kiirtani a maradék gnollokat. Bár az ott strázsáló démon gondot okozhat. Alig aludtam el, mikor ismét valami felébresztett. Vardishal és Kardswann volt az szellemformában. Kardswann elmondta, hogy valami démon szállta meg, aki a város alatt van bebörtönözve, és ébren nem tud ellene mit tenni. Menjek be a gnoll táborba, és hívjam őt ki, mint a vezért egy kecskefejjel és egy véres karddal. Ha legyőzöm, ő meghal ugyan, de megszabadul a démontól. Azt állította, hogy a dzsinn hercegnőtől réges-régen kapott ereje az évszázadok teltével gyengült, így talán le tudom győzni. Viszont a hárpia (Undrella) és a városban látott démonféle (Kezurkian) nem biztos, hogy tétlenül nézi, ha én győzök.
