Legacy of Fire 8. játékülés - Saradushi Shadan története

4709. Erastus havában

Lassan befejeződött Kelmarane újjáépítése. Állnak a falak, az utcák hemzsegnek a járókelőktől, a város nagyobb és virágzóbb, mint valaha. Ugyan a rabszolga-kereskedelmet sikerült betiltatnom, de hála az aranea selyemnek, a fél-ogrék által kibányászott drágaköveknek, a folyóban mosott aranynak és a remek pesh mezőnek, a város gazdagsága minden felülmúl a környéken. Még talán Solkut is. Azonban a derült égen viharfelhők gyülekeznek… Az újjáépítés egy éve alatt visszavertünk pár jelentéktelen gnoll támadást, de folyamatosan híreket kaptunk arról, hogy a Dögevő Király hatalmas gnoll sereget gyűjt össze Kelmarane visszafoglalására. Az elmúlt hetekben háromszor is Rovagug jelet találtunk valamely ház falán, és néha éjjel szárnyas alakokat láttak a város felett. Megszigorítottam az éjszakai őrségeket, és jómagam is, halfling és gnóm barátommal együtt csatlakoztam az éjjeli őrjáratokhoz. 3 nap múlva sikerült is észerevennünk pár gargoyle-szerű repülő alakot. Miután megsebeztem az egyiket, az egy kátrányos vödröt ejtett el. Nyilván ők voltak a támadók. Ylcor szerint a gargoyle-ok valamiféle gólemszerű, földszerű, repülő lények. Éreztem is, mivel a fegyverem nehezebben vágta át a bőrét, mint egy teljes fémvértezetet. A gyülekező felhőket tovább szaporítandó, Dashki is újra felbukkant. Találkozóra hívott a városon kívülre, ahol további értesülésekkel szolgált. Megfogyatkozott törzse a sámánasszonyok által vezetett Foltos Irha törzshöz csatlakozott. Ők, sok más gnoll törzzsel együtt nem kívántak a Dögevő Király alattvalói lenni, és személyes bosszújához csatlakozni, azonban végül kénytelen voltak. A vonakodó, vagy ellenséges törzseket a király ugyanis erővel „győzte meg”. Állítólag elpusztíthatatlan szellemek állnak a szolgálatában, melyek minden éjjel visszatérnek ahhoz a törzshöz, amelyik nem csatlakozik a dögevőkhöz, és megtámadják őket. Már elűzni sem könnyű őket, de ráadásul, ha sikerül is, a következő éjjel akkor is visszatérnek. Dashki szerint már küszöbön áll a támadás, több mint 800 gnoll harcost sikerült a dögevő királynak összegyűjtenie. A gnollok mellett csatlakozott hozzá egy troglodita törzs is, akik Ylkor szerint valamiféle hüllőemberek, illetve egy csapat gargoyle is, akikkel már találkoztunk. Valamint természetesen ott vannak azok a titokzatos szellemek is.

A sámánasszonyok azonban nem akarnak a Dögevőkhöz tartozni, így elküldték Dashkit hozzánk, hátha mi tudunk tenni valamit az ügyben. Mivel egyikük járt a Fenevad házában, kaptunk tőlük egy térképet is. Nem is tudtam eldönteni, hogy Dashki a szavának állt, mikor hírt hozott nekünk a készülő támadásról vagy csak a sámánasszonyok parancsának engedelmeskedett. Mondjuk igazából nem is számít. A lényeg, hogy szerinte kb. két hetünk van a támadásig. Tovább nem halogathatjuk a dolgot, valamit tennünk kell, 1000-1500 gnoll elsöpörné a városunkat. A Dögevő Király megölése szétzüllesztené az összegyűlt gnoll törzseket, de a Sápadt-hegyen több százas serege közepén üldögélő király kiiktatása sem tűnik lehetségesnek. Mindenesetre jobb ötlet híján úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk átlopózni a gnoll területeken, és bejutni a Fenevad Házába. Talán ott adódik valami lehetőség, amivel megakadályozhatjuk a gnoll támadást.

4709. Erastus havának 23. napja

Másnap Ylkor, Akdan, a macskája és én útnak indultunk a Sápadt-hegy felé. 4709. Erastus havának 25. napja Az út első pár napja eseménytelenül telt. A kis druida minden nap madárformában előre repült, felderítette a környéket, és olyan elhagyatott ösvényeken vezetett minket, amit én soha nem találtam volna meg. A harmadik nap látott pár gargoyle-t repülni a város felé, így egy kis madárral gyorsan üzenetet küldtünk Kelmarane-be. Éjszaka három gargoyle lepett meg minket, és egy mantikór támogatta őket hátulról. A nyílvesszőm csonkja még ott volt a vállában, szóval az az a mantikór, amelyiket már egyszer elkergettünk. A gargoyle-okat megöltük, de a mantikórnak sikerült megint lelépnie. A csata a szokásos módon zajlott. Megint minden ellenfél engem támadott az elején, nyilván én vagyok a legfélelmetesebb, hiszen a két kis fickót senki sem tartja veszélyesnek. Majd amikor a folyamatos támadások miatt a földre hanyatlottam, akkor megtámadták a többieket is. A kis gnóm azonban résen volt, egy gyógyitallal meggyógyított, így ismét kaszabolhattam a gargoyle-okat. A győzelmünk viszonylag könnyű volt, annak ellenére, hogy Akdan a szokása szerint panaszkodott, hogy nincs semmi „használható” varázslat.

4709. Erastus havának 26. napja

A kis gnóm izgatottan tért vissza a szokásos reggeli felderítő repüléséről. Állítólag négy gnoll tart felénk valamiféle nagy gyíkokon lovagolva. Gyorsan csapdát állítottunk nekik. Láthatólag nem kezdő harcosok voltak, hiszen remek láncingekben feszítettek, mégsem volt esélyük. Akdan a kis szütyőjéből elővett egy magot, amit eldobott, és pillanatok alatt hatalmas tüskés bozót nőtt a gnollok körül. A tüskék helyenként karvastagságúak és acél keménységűek voltak. Három gnoll meghalt pillanatok alatt, az én hathatós közreműködésemmel, a negyedik megadta magát. A hátasok közül kettő rémületében felszúrta magát a tüskebozóton, de kettőt sikerült megfékeznünk Akdannal. Hatalmas, húsevő gyíkoknak tűntek. Nem is értem, hogyan tudták élelmezni őket a gnollok út közben. Megvizsgáltuk azokat a korsókat, amiket a gnollok a gyíkokon szállítottak. Mindegyik gyík négyet vitt. Ylkor szerint valamiféle megkötő rúnák vannak rajtuk, amik benne tartanak valami napközben, éjjel pedig kiengedik. Nem kétséges, hogy megtaláltuk a Dögevő Királyt szolgáló szellemek forrását. Kifaggattuk a foglyot is. A Csontőrzők közé tartozónak mondta magát, és a korsókat egy ellenálló kis gnoll törzs szállásterületére akarták vinni, hogy ott elássák őket, és a szellemek éjszakai terrorjával kényszerítsék a törzset a csatlakozásra. A korsókat állítólag Rokova, a titkok őrzője, a Dögevő Király tanácsadója készíti. (Hmm, valamiféle pap lehet?) A Sápadt-hegyen, a Fenevad Házánál szerinte kb. 500 gnoll tanyázik, valamint a Fenevad Házában lakoznak a király gnolljai, a gargoyle-ok és trogloditák mellett Toth-Kal, Rovagug prófétája is, akiről nem tudja, hogy milyen teremtmény. A foglyot a vallatás után megöltük, majd Akdan a gyíkok elé vetette a testét. Jómagam sosem ölnék meg egy védtelen foglyot, de a gnollokban nem lehet megbízni, és ha egyszer is hibázunk a küldetésünk során, Kelmarane és mind az 1200 lakosa rövidesen elpusztul. Nem lehetünk kíméletesek…

Akdan és én abban bíztunk, hogy nappal összetörve korsókat, a napfény hatására a szellemek elpusztulnak. Arrébb mentünk vagy 100 méterrel, és összetörtük az egyiket. Valamiféle fekete szellem jött ki belőle, gyorsan rácsaptam a fegyveremmel, de mielőtt másodszor is üthettem volna, a szellem a földbe menekült. Láthatóan a napfény nem tetszett neki, de sajnos úgy néz ki, hogy nem pusztította el. A korsó töredékei között egy ólommal bélelt koponyát, és pár csontot találtunk. Megpróbáltam elpusztítani őket, hátha az elűzi a szellemet. de az ólommal bélelt koponyát nem sikerült tönkretennem. Miközben mi ott tanakodtunk, zajt hallottunk onnan, ahol a többi korsót hagytuk. Visszaszaladtunk, és azt láttuk, hogy a három halott gnoll vörösen izzó szemekkel, zombi módra vonszolva magukat, sorra töri össze a korsókat. Akdan macskája rájuk vetette magát, azonban pár pillanat múlva vörösen izzó szemekkel már ő is a korsókat törte össze. A helyzet rémítő volt, nem tudhattuk, hogy a szellemek mikor szállnak meg minket is. Ylkor hátramaradt összeszedni az elsőként széttört korsóból kiesett csontokat, Akdan tanácstalan volt, én irgalmatlan dühvel a zombikra vetettem magam. Mire Ylkor rohanva odaért hozzánk, én már széttrancsíroztam a zombi gnollokat, de Akdan macskáját nem akartam bántani. Szerencsére Akdan valami trükkel kiűzte belőle a szellemet, ami el is pusztult, de a macska is majdnem belehalt.

Ylkor felolvasott valami védőtekercset, amit a kelmarane-i Nethys szentélyből kaptunk, majd nekiálltunk tanakodni. Akdan szerint, ha megszentelt földben, imádság mellett eltemetjük a csontokat, azzal elűzzük ezeket a szellemeket. Szerencsére nekem eszembe jutott, hogy egyszer errefelé kísértem egy karavánt, és egy kis nomád ember törzzsel futottunk össze. Pár évig itt volt a településük a közelben, ott nyilván lennie kell egy megszentelt temetőnek. Gyorsan összepakoltuk a maradék korsókat, a koponyákat és csontokat, és a gyíkokra ülve vágtázni kezdtünk. Szerencsére még alkonyat előtt megtaláltuk az elhagyott falut, és mellette a temetőt. Megfelelően eltemettük a csontokat, majd összetörtük a maradék korsókat is. Az előjövő sötét szellemek képtelen voltak a megszentelt földbe süllyedni, és a napfény pillanatok alatt semmivé foszlatta őket. Meleg helyzet volt, de sikerült elpusztítanunk végül mind a 16 szellemet. Az éjszakát a megszentelt földön töltöttük, majd reggel tovább indultunk a Fenevad Háza felé. 4709. Erastus havának 28. napja Előző nap kikerültünk egy gnoll őrjáratot, de gnoll tevékenységnek semmi más nyomát nem láttuk a környéken. Gyanús… Délelőtt Akdan azzal jött vissza a felderítő repüléséből, hogy megtalálta a Fenevad Házát, de egy gnollt sem látott a környékén. Mindenesetre a célunk még vagy fél nap járóföldre volt, így tovább mentünk. Végül Akdan a Háztól 1-2 óra gyaloglásra levő eldugott barlanghasadékba vezetett minket, ahol el akartuk tölteni az éjszakát, hogy másnap frissen, varázslatokkal felvértezve hatoljunk be a veszélyes helyre. Azonban az éjszaka nem telt esemény nélkül. Ylkor ébresztett minket, hogy valami fekete köd szivárog befelé. Szerencsére Akdan egy hatalmas szélfuvalattal kisöpörte, de nemsokára négy szellem szivárgott elő a falakból. Nehéz küzdelem volt, a szellemek érintése a csontig hatolt, és anyagtalan voltuk miatt nem volt könnyű megsebezni őket, de végül nagy nehezen elűztük a gonosz lényeket. Újra pihenőre tértünk, hogy másnap megkíséreljük egyszer s mindenkorra elejét venni a gnoll fenegetésnek.