A Dögevő Király és Rovagug Prófétájának teteme felett álló hősök előtt egy fekete köntöst viselő gnoll jelent meg a puszta levegőből: Rokova, az önjelölt gnoll király tanácsadója. Zayifid, az Öt Szél Templomosa leleplezte magát előttük és megpillanthatták a valódi alakját, egy tűzvörös hajú férfit, akinek az ereiben jól láthatólag ifritvér csörgedezett. A templomos elmesélte nekik, hogy Nefeshti számára akarja megszerezni Akishon Tekercsét, amelybe Javhuult, az ifrit nagyurat börtönözték. A nagyúr utolsó szavaival és dzsinnmágiájával Nefeshti ellen fordította az Öt Templomost és 500 évnek kellett eltelnie, míg az átok meg nem gyengült annyira, hogy lefoszlott Zayifidről. Most a Tekercs megszerzésével Nefeshti bocsánatát akarja megszerezni, ám a ravasz kalandorok kihúzták belőle, hogy ugyanakkor a többi elpusztult Templomos hatalmára is áhítozik, ugyanis a hosszú századok alatt igencsak megcsappant az ereje. Zayifid megmutatta, hogy a királyi trónus alatt egy akna és kőbe ágyazott lépcsőfokok rejlenek, de azt is elárulta, hogy oda ifritek nem képesek lejutni, így ő sem. Mivel nála van a pecsét, ami Shirak sírkamráját nyitja, arra kérte Shadant és társait, hogy hozzák fel neki a Tekercset, amit aztán együtt vihetnek el a dzsinnhercegnőnek. Hosszas tanakodás után után hőseink aláereszkedtek az aknába, ahol legnagyobb meglepetésükre egy datolyafákkal és bokrokkal teli mágikus kertet találtak, melyet egy földalatti folyó szelt keresztül.
A parkocskában lévő faragott kőlámpásokbóll azonban hirtelen soklábú, lebegő rast-ok támadták meg őket, amiket rövid és győztes csata után visszaküldtek a saját síkjukra. Sietve folytatták a felderítést, mivel a lámpásokban ismét növekedni kezdett a parázs, így bukkantak rá egy már erejét vesztett mágikus portálszobára és egy kőharangra emlékeztető felépítményre, amin a következő szöveg szerepelt:
A parkocskában lévő faragott kőlámpásokbóll azonban hirtelen soklábú, lebegő rast-ok támadták meg őket, amiket rövid és győztes csata után visszaküldtek a saját síkjukra. Sietve folytatták a felderítést, mivel a lámpásokban ismét növekedni kezdett a parázs, így bukkantak rá egy már erejét vesztett mágikus portálszobára és egy kőharangra emlékeztető felépítményre, amin a következő szöveg szerepelt:
"Egy: Hatalmam forrása nyitja meg az utam. Kettő: A mélység birodalmának anyaga óvja lépteim. Három: Az égiek lándzsája vezeti tekintetetem."
A mágikus tűzzel megérintett harang lefelé vezető csigalépcsővé alakult, az odalent talált barlang sötétjét pedig elektromossággal oszlatták szét. A mélységen keresztül csupán kőoszlopokon lehetett átjutni, azonban ezzel felébresztették a beléjük börtönzött belker-eket. A füstlények legyőzése után egy borostyánbörtönbe zárt homokkráken állta az útjukat, ami mellett azonban az útmutatása alapján ("Aki Rovagug szavát hallatja, megkíméltetik. Aki nem méltó Rovagug kegyére, megmérettetik") egy Rovagug ima elmormolásával Akdan eljutott Shirak sírjához, ahol a pecsét segítségével megszerezte Akishon Tekercsét.
A Tekercs birtokában a mágikus kert tűzelementáljai követték a varázslattal Ignan nyelven nekik parancsot adó Shadan utasításait és amikor hosszú vita után úgy döntöttek, hogy nem adják oda az ereklyét Zayifidnek, a lények velük tartottak. A templomos nem tűrt ellentmondást és szövetségesei, egy tűzszalamandra nemes és három szolgája levetve a láthatatlanságvarázst, megtámadták őket. Az előre gondosan elosztott mágikus drágakövekkel azonban sikerült legyőzni őket, Zayifid-nek azonban még időben sikerült elmenekülnie. Még ki sem fújhatták magukat, amikor egy gnoll papnő jött le a felfelé vezető lépcsőn testőrei kíséretében. Békés szándékkal jött: Raani, a Foltos Irha törzs sámánnője a Dögevő Király háremébe hozott nőstények között érkezett a Fenevad Házába, hogy kikémlelje Garthok terveit. Mostanra maga mellé állította a még életben maradt gnoll testőrséget és meg nem támadási szerződést ajánlott Kelmarane-nek Shadanon és társain keresztül. A szerződés megköttetett, pár apróbb pontosítással, így hőseink békében távozhattak.
A több napos eseménytelen út után egy teljesen felbolydult Kelmarane fogadta a Dögevő Király nyújtotta fenyegetés elhárítóit: a folyó vize teljesen ihatatlan-barnává vált, a kutak kiszáradtak, a drágakőszállító karavánt kirabolták, a városi őrség egyik hírhedt párosát, Kravakot és Hazizot pedig egy polgár meggyilkolásával vádolták. Mindennek tetejébe Katapesh-ből küldöttség érkezett, hogy a Paktummesterek utasítására Tamir il-Kabil, befolyásos hivatalnok-talpnyalójuk kivizsgálja az inkompetensnek tartott városi tanács vezetését és ha szükséges, közvetlen a Paktummesterek irányítása alá vonja a várost. Akdan madár alakban kiderítette, hogy a folyó északon egy dimenziókapura hasonlító képződményen zubog keresztül és ez okozza az elváltozását, ugyanekkor tizenöt fekete sátrat is megfigyelt a parton. Meglátogatták Miriamot, hogy tanácsot kérjenek tőle, de hasonló borostyánbörtönben találták, mint a homokkrákent. Miután kiszabadították, a buraq elmondta nekik, hogy előző éjjel egy Mahmud Rahim il-Shamir nevű ghúl (és nem ghoul!) herceg kereste fel Zayifid kíséretében és a Tekercs hollétéről kérdezte. Miután nem volt nekik hajlandó válaszolni, megpróbálták erővel szóra bírni, majd mivel ez nem sikerült, bebörtönözték. Hőseinknek ezután a városban a kutakban lapuló és mindenféle nedvességet elszívó növényszörnyeket egyenként sikerült kifüstölni, ebben segítségükre volt Gabrielle, Sarenrae főpapnője, Akmál és Zastoran atya is. Amíg a teljes vízellátás vissza nem tér, hőseink a vízosztás megszervezését is hatékonyabbá tették.
A mágikus tűzzel megérintett harang lefelé vezető csigalépcsővé alakult, az odalent talált barlang sötétjét pedig elektromossággal oszlatták szét. A mélységen keresztül csupán kőoszlopokon lehetett átjutni, azonban ezzel felébresztették a beléjük börtönzött belker-eket. A füstlények legyőzése után egy borostyánbörtönbe zárt homokkráken állta az útjukat, ami mellett azonban az útmutatása alapján ("Aki Rovagug szavát hallatja, megkíméltetik. Aki nem méltó Rovagug kegyére, megmérettetik") egy Rovagug ima elmormolásával Akdan eljutott Shirak sírjához, ahol a pecsét segítségével megszerezte Akishon Tekercsét.
A Tekercs birtokában a mágikus kert tűzelementáljai követték a varázslattal Ignan nyelven nekik parancsot adó Shadan utasításait és amikor hosszú vita után úgy döntöttek, hogy nem adják oda az ereklyét Zayifidnek, a lények velük tartottak. A templomos nem tűrt ellentmondást és szövetségesei, egy tűzszalamandra nemes és három szolgája levetve a láthatatlanságvarázst, megtámadták őket. Az előre gondosan elosztott mágikus drágakövekkel azonban sikerült legyőzni őket, Zayifid-nek azonban még időben sikerült elmenekülnie. Még ki sem fújhatták magukat, amikor egy gnoll papnő jött le a felfelé vezető lépcsőn testőrei kíséretében. Békés szándékkal jött: Raani, a Foltos Irha törzs sámánnője a Dögevő Király háremébe hozott nőstények között érkezett a Fenevad Házába, hogy kikémlelje Garthok terveit. Mostanra maga mellé állította a még életben maradt gnoll testőrséget és meg nem támadási szerződést ajánlott Kelmarane-nek Shadanon és társain keresztül. A szerződés megköttetett, pár apróbb pontosítással, így hőseink békében távozhattak.
A több napos eseménytelen út után egy teljesen felbolydult Kelmarane fogadta a Dögevő Király nyújtotta fenyegetés elhárítóit: a folyó vize teljesen ihatatlan-barnává vált, a kutak kiszáradtak, a drágakőszállító karavánt kirabolták, a városi őrség egyik hírhedt párosát, Kravakot és Hazizot pedig egy polgár meggyilkolásával vádolták. Mindennek tetejébe Katapesh-ből küldöttség érkezett, hogy a Paktummesterek utasítására Tamir il-Kabil, befolyásos hivatalnok-talpnyalójuk kivizsgálja az inkompetensnek tartott városi tanács vezetését és ha szükséges, közvetlen a Paktummesterek irányítása alá vonja a várost. Akdan madár alakban kiderítette, hogy a folyó északon egy dimenziókapura hasonlító képződményen zubog keresztül és ez okozza az elváltozását, ugyanekkor tizenöt fekete sátrat is megfigyelt a parton. Meglátogatták Miriamot, hogy tanácsot kérjenek tőle, de hasonló borostyánbörtönben találták, mint a homokkrákent. Miután kiszabadították, a buraq elmondta nekik, hogy előző éjjel egy Mahmud Rahim il-Shamir nevű ghúl (és nem ghoul!) herceg kereste fel Zayifid kíséretében és a Tekercs hollétéről kérdezte. Miután nem volt nekik hajlandó válaszolni, megpróbálták erővel szóra bírni, majd mivel ez nem sikerült, bebörtönözték. Hőseinknek ezután a városban a kutakban lapuló és mindenféle nedvességet elszívó növényszörnyeket egyenként sikerült kifüstölni, ebben segítségükre volt Gabrielle, Sarenrae főpapnője, Akmál és Zastoran atya is. Amíg a teljes vízellátás vissza nem tér, hőseink a vízosztás megszervezését is hatékonyabbá tették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése