Shadan vezetésével a társaság úgy döntött, hogy az éjszaka megnézik közelebbről az Egy Forrás kereskedőtársaság raktárépületét, ám végül a behatolás mellett döntöttek. A két kint álldogáló őrt könnyedén ártalmatlanná tették, de az irodarészben őrjáratozó két cockatrice fellármázta a raktárépületben elszállásolt rabszolgák őreit, akiket hőseink rövid úton szétzavartak, csupán az egyik szegte a nyakát Ori kezei között. A lefelé vezető csapóajtó felfedezése után hamarost megtalálták a földalatti, feketepiacra szánt árukat rejtő raktárat, egy fegyveres gyakorlótermet és egy szálláshelyet, majd a kinyitották a két mágikusan lezárt ajtót, ami a Rovagug templomhoz vezető folyosón nehezítette meg a továbbjutást. A véletlenül korábban aktivált Riasztóvarázsnak köszönhetően azonban az éppen egy gnóm feláldozását előirányzó szertartás résztvevői teljes harci fegyverzetben várták őket. A csapat viszonylag hamar elbánt a Rovagug pappal, a nyolc kultistával, az elektromos szigonnyal harcoló sahuagin főnökkel és egy jobb sorsra érdemes zsoldossal. A tömlöcben megtalálták Habil Ramzát, valamint egy katatón állapotban lévő gnómot és egy veszélyesen elgyengült ember férfit. A törpe tudós elmondta, hogy a Fekete Hajó kapitánya személyesen próbálta kiszedni belőle Akishon Tekercsének rejtekhelyét, amiről természetesen mit sem tudott, majd azt javasolta, hogy a mágikus kép segítségével jussanak vissza a villájába, ahol összeszed néhány szükséges holmit, majd elteleportálja őket egy Osirionban lévő birtokára, ahol biztonságban lehetnek a mágikus fürkészéstől. Míg Akdan óriásdenevér alakban vitte magával a katatón gnómot és a képecskét, addig Shadan és Ori elmentek a katapeshi vallatókamrákban letétbe helyezett Shairáért és Ibrahimért, majd mindannyian elteleportáltak a Ramza osirioni villájába.
Rövid pihenés után Ramza mindent elmesélt, amit a relikviáról tudott, majd felajánlotta, hogy megvizsgálja a tekercset. Shadan próbára tette Ibrahimot, majd miután az megbízhatatlannak bizonyult, örök nyugalomra helyezte. A Kelmarane-be vezető út ezúttal is az Árnyéksíkon keresztül vezetett, ahol a korona rejtekhelye felől a város felé tartó árnyak menetét pillantották meg. Gyanújukat igazolta, hogy a várost az előző éjjel furcsán eltorzult gnollok támadták meg, akiken nem fogott az acél és nem szenvedhették a napfényt, így Akdan felderítésre indult és a korona helyén egy koncentrikus körben kiégett, fekete pusztaságot talált, három, már ismerős fekete sátorral. Hamarosan tárgyalásba bocsátkoztak a támadás eredetével, egy fekete dzsinnel, aki a számára hozzáférhetetlen koronát kérte azért cserébe, hogy visszaadja a buraq szabadságát és biztosítsa Kelmarane háborítatlanságát az Árnyéksíkról. Az alkudozás végül tettlegességig fajult, amikor Ori nyíltan hazugnak nevezte a dzsinnt és Shadan újabb feltétellel állt elő: ellenfelük hatalmas elektromos töltésű fekete porviharral örvendeztette meg őket, minek következtében Shadan és a törpe harcművész majdnem otthagyta a fogát. Az összecsapás végül a kelmarane-i hősök győzelmével végződött, akik a korona és Akishon Tekercsének birtokában épségben visszateleportáltak Osirionba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése