Legacy of Fire 10-11. játékülés

A Dögevő Király és Rovagug Prófétájának teteme felett álló hősök előtt egy fekete köntöst viselő gnoll jelent meg a puszta levegőből: Rokova, az önjelölt gnoll király tanácsadója. Zayifid, az Öt Szél Templomosa leleplezte magát előttük és megpillanthatták a valódi alakját, egy tűzvörös hajú férfit, akinek az ereiben jól láthatólag ifritvér csörgedezett. A templomos elmesélte nekik, hogy Nefeshti számára akarja megszerezni Akishon Tekercsét, amelybe Javhuult, az ifrit nagyurat börtönözték. A nagyúr utolsó szavaival és dzsinnmágiájával Nefeshti ellen fordította az Öt Templomost és 500 évnek kellett eltelnie, míg az átok meg nem gyengült annyira, hogy lefoszlott Zayifidről. Most a Tekercs megszerzésével Nefeshti bocsánatát akarja megszerezni, ám a ravasz kalandorok kihúzták belőle, hogy ugyanakkor a többi elpusztult Templomos hatalmára is áhítozik, ugyanis a hosszú századok alatt igencsak megcsappant az ereje. Zayifid megmutatta, hogy a királyi trónus alatt egy akna és kőbe ágyazott lépcsőfokok rejlenek, de azt is elárulta, hogy oda ifritek nem képesek lejutni, így ő sem. Mivel nála van a pecsét, ami Shirak sírkamráját nyitja, arra kérte Shadant és társait, hogy hozzák fel neki a Tekercset, amit aztán együtt vihetnek el a dzsinnhercegnőnek. Hosszas tanakodás után után hőseink aláereszkedtek az aknába, ahol legnagyobb meglepetésükre egy datolyafákkal és bokrokkal teli mágikus kertet találtak, melyet egy földalatti folyó szelt keresztül.

A parkocskában lévő faragott kőlámpásokbóll azonban hirtelen soklábú, lebegő rast-ok támadták meg őket, amiket rövid és győztes csata után visszaküldtek a saját síkjukra. Sietve folytatták a felderítést, mivel a lámpásokban ismét növekedni kezdett a parázs, így bukkantak rá egy már erejét vesztett mágikus portálszobára és egy kőharangra emlékeztető felépítményre, amin a következő szöveg szerepelt:

"Egy: Hatalmam forrása nyitja meg az utam. Kettő: A mélység birodalmának anyaga óvja lépteim. Három: Az égiek lándzsája vezeti tekintetetem."
A mágikus tűzzel megérintett harang lefelé vezető csigalépcsővé alakult, az odalent talált barlang sötétjét pedig elektromossággal oszlatták szét. A mélységen keresztül csupán kőoszlopokon lehetett átjutni, azonban ezzel felébresztették a beléjük börtönzött belker-eket. A füstlények legyőzése után egy borostyánbörtönbe zárt homokkráken állta az útjukat, ami mellett azonban az útmutatása alapján ("Aki Rovagug szavát hallatja, megkíméltetik. Aki nem méltó Rovagug kegyére, megmérettetik") egy Rovagug ima elmormolásával Akdan eljutott Shirak sírjához, ahol a pecsét segítségével megszerezte Akishon Tekercsét.

A Tekercs birtokában a mágikus kert tűzelementáljai követték a varázslattal Ignan nyelven nekik parancsot adó Shadan utasításait és amikor hosszú vita után úgy döntöttek, hogy nem adják oda az ereklyét Zayifidnek, a lények velük tartottak. A templomos nem tűrt ellentmondást és szövetségesei, egy tűzszalamandra nemes és három szolgája levetve a láthatatlanságvarázst, megtámadták őket. Az előre gondosan elosztott mágikus drágakövekkel azonban sikerült legyőzni őket, Zayifid-nek azonban még időben sikerült elmenekülnie. Még ki sem fújhatták magukat, amikor egy gnoll papnő jött le a felfelé vezető lépcsőn testőrei kíséretében. Békés szándékkal jött: Raani, a Foltos Irha törzs sámánnője a Dögevő Király háremébe hozott nőstények között érkezett a Fenevad Házába, hogy kikémlelje Garthok terveit. Mostanra maga mellé állította a még életben maradt gnoll testőrséget és meg nem támadási szerződést ajánlott Kelmarane-nek Shadanon és társain keresztül. A szerződés megköttetett, pár apróbb pontosítással, így hőseink békében távozhattak.

A több napos eseménytelen út után egy teljesen felbolydult Kelmarane fogadta a Dögevő Király nyújtotta fenyegetés elhárítóit: a folyó vize teljesen ihatatlan-barnává vált, a kutak kiszáradtak, a drágakőszállító karavánt kirabolták, a városi őrség egyik hírhedt párosát, Kravakot és Hazizot pedig egy polgár meggyilkolásával vádolták. Mindennek tetejébe Katapesh-ből küldöttség érkezett, hogy a Paktummesterek utasítására Tamir il-Kabil, befolyásos hivatalnok-talpnyalójuk kivizsgálja az inkompetensnek tartott városi tanács vezetését és ha szükséges, közvetlen a Paktummesterek irányítása alá vonja a várost. Akdan madár alakban kiderítette, hogy a folyó északon egy dimenziókapura hasonlító képződményen zubog keresztül és ez okozza az elváltozását, ugyanekkor tizenöt fekete sátrat is megfigyelt a parton. Meglátogatták Miriamot, hogy tanácsot kérjenek tőle, de hasonló borostyánbörtönben találták, mint a homokkrákent. Miután kiszabadították, a buraq elmondta nekik, hogy előző éjjel egy Mahmud Rahim il-Shamir nevű ghúl (és nem ghoul!) herceg kereste fel Zayifid kíséretében és a Tekercs hollétéről kérdezte. Miután nem volt nekik hajlandó válaszolni, megpróbálták erővel szóra bírni, majd mivel ez nem sikerült, bebörtönözték. Hőseinknek ezután a városban a kutakban lapuló és mindenféle nedvességet elszívó növényszörnyeket egyenként sikerült kifüstölni, ebben segítségükre volt Gabrielle, Sarenrae főpapnője, Akmál és Zastoran atya is. Amíg a teljes vízellátás vissza nem tér, hőseink a vízosztás megszervezését is hatékonyabbá tették.

Legacy of Fire 9. játékülés - Saradushi Shadan története

4709. Erastus havának 29. napja Az éjszakai támadás után kicsit nyúzottan ébredtünk. A szellemek érintése kiszívja az életkedvet az emberből, így nem voltunk éppen rózsás hangulatban, sem csúcsformában. Rövid megbeszélés és felkészülés után azonban mégis a Fenevad Háza felé vettük az irányt. Mikor odaértünk, a környék elhagyatott volt, kivéve a gnoll sátrak vázait, amit sokszáz gnoll hagyott ott. Nem nagyon értettük a dolgot, de azért az elhagyatott részeken át közelebb osontunk a fallal elkerített Fenevad Házához. Amikor belestünk, két dolgot láttunk. Az, hogy gargoyle-ok repkednek fenn, nem volt meglepetés. Viszont az, hogy pugwampik ostromolják a háttérből az egyik épületet, megdöbbentett bennünket. Az ostromot pár gnoll irányította a háttérből, és egy-két gargoyle is segítette. A pugwampik nem tudták betörni a kaput, bentről viszont lövedékek záporoztak kifelé. Természetesen eredménytelenül, ami nem meglepő, tekintetbe véve a pugwampik balszerencsét okozó auráját. Valami villám is csapkodott kinn, ami hasonlított Akdan villámaihoz, így azt gondoltuk, van benn egy druida. Mivel semmiféle információval nem rendelkeztünk, ezért nem tudtuk mire vélni az egészet, így megvártuk, amíg az ostromnak úgy negyed óra alatt vége szakad, és a pugwampik elvonultak egy oldalsó épületbe.

Miután kiürült az udvar, Ylkor belopakodott körülnézni. Az egyik oldalsó épületben akkora kígyót talált, hogy a feje egyedül nagyobb volt, mint a kis halfling teljes méretében. Végül hosszas tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy behatolunk a legnagyobb, középső épületbe, ahová az ostromot irányító gnollok is mentek. Valószínűleg itt lesz a vezér is. A lépcső és a bejárat természetesen erősen alá volt csapdázva. A lépcsőnél még résen voltunk, és időben észrevettük őket, de az ajtónál már nem voltam elég figyelmes, így egy kard majdnem ketté is szelt. Gondolom a csapda következtében a benti őrök meghallották, hogy jövünk, és mire kinyitottuk az ajtót, már hatan vártak ránk. Képzett csapatunknak nem voltak ellenfelek, bár valami bűzbombát használtak megint, ami rövid időre kivont a csatából. Sajnos a hely szűke miatt kettő el tudott szaladni, és kinyitott valami nagy ajtót, amin egy hatalmas skorpió jött ki. Már éppen készültem kettévágni egy hatalmas ütéssel, amikor Akdan ciripelt valamit neki, és ettől békésen visszamászott a helyére. Kikerültük a skorpió fészkét, és körül néztünk a körfolyosón. Ahogy ott kerestük a tovább vezető utat, Akdan egy gyíkforma lényt vett észre a bejáratnál. Ylkor rám olvasott valami bűbájt egy tekercsről, így tudtam vele beszélni. Kiderült, hogy az ostromlott részben trogloditák laknak, és mivel mi megtámadtuk a gnollokat, ezért a vezérük beszélni kíván velünk. Át is mentünk hozzájuk. Hát a vezérük pont annyira tűnt „szimpatikusnak” és „okosnak”, mint a küldöttje, vagyis semennyire. Azért kaptunk tőle némi információt. Kiderült, hogy miután ideérkeztek, a király összebarátkozott a gnoll fősámánnal, azonban valami történt, és valaki szerinte felvette a sámán kinézetét. (Talán az lehetett, aki Sarenrae papként jelentkezett nálunk, majd elvitte az aranea barlangból az ereklyét?) Azóta a gnollok ellenségeik lettek, és állandóan ostromolják őket. Kaptunk egy leírást a középső épületről, valamint „felbéreltek” minket, hogy pusztítsuk el a gnollokat. Persze nem sokat kellett bíztatnia minket, hiszen úgyis ezért jöttünk, de ezért a bérmunkáért járó fizetséget elfogadtuk három varázstárgy formájában.

Ezután visszamentünk a központi épületbe, és lementünk egy lépcsőn, amerre a troglodita főnök szerint a gnollok vezetői vanank. Itt két óriási gnoll, két fegyveres harcos, és két gnoll sámán várt ránk. Illetve nem várt, amin meg is lepődtem, mert azt gondoltam, hogy a két elmenekült őr riasztotta őket. Mindesetre gyorsan felhörpintettem egy Növés Italát, és már rájuk is rontottunk. Gyorsan végeztünk ezekkel is, bár az egyik sámán idézett valami sokszájú, félelmetes szörnyet, ami okozott némi bonyodalmat. Végül az egyik gnoll harcos lemenekült egy lépcsőn. Habozás nélkül követtük őt, és ezúttal nem csalódtam, mivel a helyi gnollok színe-virága várt minket. Egy órási gnoll harcos, négy sámánnal körülvéve, valamint 8 jól felszerelt gnoll harcos. Ami aggasztó volt, hogy minden gnoll kezében volt egy olyan urna, amiből a szellemek jönnek elő. Össze is törték őket egyből. Szerencsére Akdan tüskefala feltartotta a gnollokat addig, amíg a szellemekkel nagyjából végeztünk. A sámánok ismét idéztek olyan sok szájú csúnyaságot, azonban még így is jól álltunk a csatában. Sokat segített Ylkor mágikus vértezet varázslata, ami védett némileg a szellemektől, az Erő itala, amit a csata előtt megittam, a Gyorsítás varázslat, amit Ylkor olvasott fel egy varázstekercsről, és azok a viléámsugarak, amiket Ylkor a trogloditákból kapott varázspálcából lődözött. Azonban a sámánok ekkor valami vakító varázslatot szórtak ki, amitől megvakultam én is és Ylkor is. Még vakon is elég jól csépeltem az ellent, de az ütések elől nem tudtam kitérni, így a földre hanyatlottam. Mivel ekkor még elég sok ellenfél maradt, nyilván vesztésre álltunk. Utolsó gondolatom még az volt, hogy bár dicső halál, de sajnos elbuktunk, és Kelmarane el fog pusztulni. A következő emlékem az, hogy valaki gyógyított rajtam, és néma csend vesz körül. Aztán egy ismeretlen alak mond valamit Ylkornak, aki válaszol, majd ismét mindent betöltött a csata zaja. Nem sokára a látásom is visszatért, köszönhetően Ylkornak. Csak azt nem értem, ha el tudta mulasztani a vakságot, miért nem tette előbb.

Azonban ezen igazából nem volt időm gondolkodni, mert még tombolt a csata. Kettőzött erővel vetettem magam a küzdelembe, és rövid úton véget vetettem a csatának. Lekaszaboltam az ellent, mint az arató munkás az érett búzát. Páran megpróbáltak elmenekülni, de a varázslatos Forgószél elől nem volt menekvés ezen a napon. Már éppen kezdtük volna ünnepelni a győzelmet, amikor a terem végében levő kútból egy félelmetes szörny tört elő. Csápos, hatalmas ellenfél volt, talán az lehetett, akit Toten-katnak, a mélyben lakozónak, Rovagug küldöttének említettek korábban. Mielőtt elértem volna a fegyveremmel, rám vetette magát. Meglepett, hogy milyen messzire elér, így az első csapása telibe talált. Minden bizonnyal ketté is szelt volna, vagy legalábbis a földre küldött volna, de ekkor egy vakítóan fehér pajzs villant fel körülöttem, és a csapás ártalmatlanul lepattant rólam. A pajzs egy pillanatra egyértelműen Iomedae szimbólumot mutatott. Istenem velem van – gondoltam. – Támogatja hősies harcomat, és Kelmarane megóvása érdekében tett erőfeszítésünket. Eme gondolatok, és az isteni csoda felett érzett örömöm olyannyira feltüzeltek, hogy egy hatalmas csapással félig kettészeltem az óriási bestiát, majd egy második csapással ki is végeztem. Sikerünk felhőtlen volt, mivel azonban a Fenevad Házának még jelentős részét nem jártuk be, ezért nem örömködhettünk túl sokáig. Ylkor elmondta, hogy egy ismeretlen alak mentett meg minket a csata közepén. Ő gyógyított meg, és ő adta azt a tekercset, amivel a vakságunkat elmulasztotta. Rövid megbeszélés után folytattuk az épület felderítését, de erről majd legközelebb írok.

Legacy of Fire 8. játékülés - Saradushi Shadan története

4709. Erastus havában

Lassan befejeződött Kelmarane újjáépítése. Állnak a falak, az utcák hemzsegnek a járókelőktől, a város nagyobb és virágzóbb, mint valaha. Ugyan a rabszolga-kereskedelmet sikerült betiltatnom, de hála az aranea selyemnek, a fél-ogrék által kibányászott drágaköveknek, a folyóban mosott aranynak és a remek pesh mezőnek, a város gazdagsága minden felülmúl a környéken. Még talán Solkut is. Azonban a derült égen viharfelhők gyülekeznek… Az újjáépítés egy éve alatt visszavertünk pár jelentéktelen gnoll támadást, de folyamatosan híreket kaptunk arról, hogy a Dögevő Király hatalmas gnoll sereget gyűjt össze Kelmarane visszafoglalására. Az elmúlt hetekben háromszor is Rovagug jelet találtunk valamely ház falán, és néha éjjel szárnyas alakokat láttak a város felett. Megszigorítottam az éjszakai őrségeket, és jómagam is, halfling és gnóm barátommal együtt csatlakoztam az éjjeli őrjáratokhoz. 3 nap múlva sikerült is észerevennünk pár gargoyle-szerű repülő alakot. Miután megsebeztem az egyiket, az egy kátrányos vödröt ejtett el. Nyilván ők voltak a támadók. Ylcor szerint a gargoyle-ok valamiféle gólemszerű, földszerű, repülő lények. Éreztem is, mivel a fegyverem nehezebben vágta át a bőrét, mint egy teljes fémvértezetet. A gyülekező felhőket tovább szaporítandó, Dashki is újra felbukkant. Találkozóra hívott a városon kívülre, ahol további értesülésekkel szolgált. Megfogyatkozott törzse a sámánasszonyok által vezetett Foltos Irha törzshöz csatlakozott. Ők, sok más gnoll törzzsel együtt nem kívántak a Dögevő Király alattvalói lenni, és személyes bosszújához csatlakozni, azonban végül kénytelen voltak. A vonakodó, vagy ellenséges törzseket a király ugyanis erővel „győzte meg”. Állítólag elpusztíthatatlan szellemek állnak a szolgálatában, melyek minden éjjel visszatérnek ahhoz a törzshöz, amelyik nem csatlakozik a dögevőkhöz, és megtámadják őket. Már elűzni sem könnyű őket, de ráadásul, ha sikerül is, a következő éjjel akkor is visszatérnek. Dashki szerint már küszöbön áll a támadás, több mint 800 gnoll harcost sikerült a dögevő királynak összegyűjtenie. A gnollok mellett csatlakozott hozzá egy troglodita törzs is, akik Ylkor szerint valamiféle hüllőemberek, illetve egy csapat gargoyle is, akikkel már találkoztunk. Valamint természetesen ott vannak azok a titokzatos szellemek is.

A sámánasszonyok azonban nem akarnak a Dögevőkhöz tartozni, így elküldték Dashkit hozzánk, hátha mi tudunk tenni valamit az ügyben. Mivel egyikük járt a Fenevad házában, kaptunk tőlük egy térképet is. Nem is tudtam eldönteni, hogy Dashki a szavának állt, mikor hírt hozott nekünk a készülő támadásról vagy csak a sámánasszonyok parancsának engedelmeskedett. Mondjuk igazából nem is számít. A lényeg, hogy szerinte kb. két hetünk van a támadásig. Tovább nem halogathatjuk a dolgot, valamit tennünk kell, 1000-1500 gnoll elsöpörné a városunkat. A Dögevő Király megölése szétzüllesztené az összegyűlt gnoll törzseket, de a Sápadt-hegyen több százas serege közepén üldögélő király kiiktatása sem tűnik lehetségesnek. Mindenesetre jobb ötlet híján úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk átlopózni a gnoll területeken, és bejutni a Fenevad Házába. Talán ott adódik valami lehetőség, amivel megakadályozhatjuk a gnoll támadást.

4709. Erastus havának 23. napja

Másnap Ylkor, Akdan, a macskája és én útnak indultunk a Sápadt-hegy felé. 4709. Erastus havának 25. napja Az út első pár napja eseménytelenül telt. A kis druida minden nap madárformában előre repült, felderítette a környéket, és olyan elhagyatott ösvényeken vezetett minket, amit én soha nem találtam volna meg. A harmadik nap látott pár gargoyle-t repülni a város felé, így egy kis madárral gyorsan üzenetet küldtünk Kelmarane-be. Éjszaka három gargoyle lepett meg minket, és egy mantikór támogatta őket hátulról. A nyílvesszőm csonkja még ott volt a vállában, szóval az az a mantikór, amelyiket már egyszer elkergettünk. A gargoyle-okat megöltük, de a mantikórnak sikerült megint lelépnie. A csata a szokásos módon zajlott. Megint minden ellenfél engem támadott az elején, nyilván én vagyok a legfélelmetesebb, hiszen a két kis fickót senki sem tartja veszélyesnek. Majd amikor a folyamatos támadások miatt a földre hanyatlottam, akkor megtámadták a többieket is. A kis gnóm azonban résen volt, egy gyógyitallal meggyógyított, így ismét kaszabolhattam a gargoyle-okat. A győzelmünk viszonylag könnyű volt, annak ellenére, hogy Akdan a szokása szerint panaszkodott, hogy nincs semmi „használható” varázslat.

4709. Erastus havának 26. napja

A kis gnóm izgatottan tért vissza a szokásos reggeli felderítő repüléséről. Állítólag négy gnoll tart felénk valamiféle nagy gyíkokon lovagolva. Gyorsan csapdát állítottunk nekik. Láthatólag nem kezdő harcosok voltak, hiszen remek láncingekben feszítettek, mégsem volt esélyük. Akdan a kis szütyőjéből elővett egy magot, amit eldobott, és pillanatok alatt hatalmas tüskés bozót nőtt a gnollok körül. A tüskék helyenként karvastagságúak és acél keménységűek voltak. Három gnoll meghalt pillanatok alatt, az én hathatós közreműködésemmel, a negyedik megadta magát. A hátasok közül kettő rémületében felszúrta magát a tüskebozóton, de kettőt sikerült megfékeznünk Akdannal. Hatalmas, húsevő gyíkoknak tűntek. Nem is értem, hogyan tudták élelmezni őket a gnollok út közben. Megvizsgáltuk azokat a korsókat, amiket a gnollok a gyíkokon szállítottak. Mindegyik gyík négyet vitt. Ylkor szerint valamiféle megkötő rúnák vannak rajtuk, amik benne tartanak valami napközben, éjjel pedig kiengedik. Nem kétséges, hogy megtaláltuk a Dögevő Királyt szolgáló szellemek forrását. Kifaggattuk a foglyot is. A Csontőrzők közé tartozónak mondta magát, és a korsókat egy ellenálló kis gnoll törzs szállásterületére akarták vinni, hogy ott elássák őket, és a szellemek éjszakai terrorjával kényszerítsék a törzset a csatlakozásra. A korsókat állítólag Rokova, a titkok őrzője, a Dögevő Király tanácsadója készíti. (Hmm, valamiféle pap lehet?) A Sápadt-hegyen, a Fenevad Házánál szerinte kb. 500 gnoll tanyázik, valamint a Fenevad Házában lakoznak a király gnolljai, a gargoyle-ok és trogloditák mellett Toth-Kal, Rovagug prófétája is, akiről nem tudja, hogy milyen teremtmény. A foglyot a vallatás után megöltük, majd Akdan a gyíkok elé vetette a testét. Jómagam sosem ölnék meg egy védtelen foglyot, de a gnollokban nem lehet megbízni, és ha egyszer is hibázunk a küldetésünk során, Kelmarane és mind az 1200 lakosa rövidesen elpusztul. Nem lehetünk kíméletesek…

Akdan és én abban bíztunk, hogy nappal összetörve korsókat, a napfény hatására a szellemek elpusztulnak. Arrébb mentünk vagy 100 méterrel, és összetörtük az egyiket. Valamiféle fekete szellem jött ki belőle, gyorsan rácsaptam a fegyveremmel, de mielőtt másodszor is üthettem volna, a szellem a földbe menekült. Láthatóan a napfény nem tetszett neki, de sajnos úgy néz ki, hogy nem pusztította el. A korsó töredékei között egy ólommal bélelt koponyát, és pár csontot találtunk. Megpróbáltam elpusztítani őket, hátha az elűzi a szellemet. de az ólommal bélelt koponyát nem sikerült tönkretennem. Miközben mi ott tanakodtunk, zajt hallottunk onnan, ahol a többi korsót hagytuk. Visszaszaladtunk, és azt láttuk, hogy a három halott gnoll vörösen izzó szemekkel, zombi módra vonszolva magukat, sorra töri össze a korsókat. Akdan macskája rájuk vetette magát, azonban pár pillanat múlva vörösen izzó szemekkel már ő is a korsókat törte össze. A helyzet rémítő volt, nem tudhattuk, hogy a szellemek mikor szállnak meg minket is. Ylkor hátramaradt összeszedni az elsőként széttört korsóból kiesett csontokat, Akdan tanácstalan volt, én irgalmatlan dühvel a zombikra vetettem magam. Mire Ylkor rohanva odaért hozzánk, én már széttrancsíroztam a zombi gnollokat, de Akdan macskáját nem akartam bántani. Szerencsére Akdan valami trükkel kiűzte belőle a szellemet, ami el is pusztult, de a macska is majdnem belehalt.

Ylkor felolvasott valami védőtekercset, amit a kelmarane-i Nethys szentélyből kaptunk, majd nekiálltunk tanakodni. Akdan szerint, ha megszentelt földben, imádság mellett eltemetjük a csontokat, azzal elűzzük ezeket a szellemeket. Szerencsére nekem eszembe jutott, hogy egyszer errefelé kísértem egy karavánt, és egy kis nomád ember törzzsel futottunk össze. Pár évig itt volt a településük a közelben, ott nyilván lennie kell egy megszentelt temetőnek. Gyorsan összepakoltuk a maradék korsókat, a koponyákat és csontokat, és a gyíkokra ülve vágtázni kezdtünk. Szerencsére még alkonyat előtt megtaláltuk az elhagyott falut, és mellette a temetőt. Megfelelően eltemettük a csontokat, majd összetörtük a maradék korsókat is. Az előjövő sötét szellemek képtelen voltak a megszentelt földbe süllyedni, és a napfény pillanatok alatt semmivé foszlatta őket. Meleg helyzet volt, de sikerült elpusztítanunk végül mind a 16 szellemet. Az éjszakát a megszentelt földön töltöttük, majd reggel tovább indultunk a Fenevad Háza felé. 4709. Erastus havának 28. napja Előző nap kikerültünk egy gnoll őrjáratot, de gnoll tevékenységnek semmi más nyomát nem láttuk a környéken. Gyanús… Délelőtt Akdan azzal jött vissza a felderítő repüléséből, hogy megtalálta a Fenevad Házát, de egy gnollt sem látott a környékén. Mindenesetre a célunk még vagy fél nap járóföldre volt, így tovább mentünk. Végül Akdan a Háztól 1-2 óra gyaloglásra levő eldugott barlanghasadékba vezetett minket, ahol el akartuk tölteni az éjszakát, hogy másnap frissen, varázslatokkal felvértezve hatoljunk be a veszélyes helyre. Azonban az éjszaka nem telt esemény nélkül. Ylkor ébresztett minket, hogy valami fekete köd szivárog befelé. Szerencsére Akdan egy hatalmas szélfuvalattal kisöpörte, de nemsokára négy szellem szivárgott elő a falakból. Nehéz küzdelem volt, a szellemek érintése a csontig hatolt, és anyagtalan voltuk miatt nem volt könnyű megsebezni őket, de végül nagy nehezen elűztük a gonosz lényeket. Újra pihenőre tértünk, hogy másnap megkíséreljük egyszer s mindenkorra elejét venni a gnoll fenegetésnek.

Legacy of Fire: Dramatis Personae

Kormányzói palota:

Garavel – Kelmarane kinevezett kormányzója

20 Zefír gárdista

2 aluum

Az Ötök Tanácsa:

Farida el-Halil – katapeshi nő

Mehtár Arbyr – félszerzet férfi, Ylcor és Raziya testvére

Zahir el-Marzug – katapeshi férfi

Almah el-Zulfa – katapeshi nő

Habibah – gnoll nő, az Áspis Konzorcium képviselője

Arbyr-család:

Cutzokh nagybácsi – szenilis, de nagyhatalmú druida

Raziya Arbyr – félszerzet nő, Mehtár és Ylcor testvére

5 félszerzet

El-Zulfa-család:

Almah el-Zulfa

Dullen, Utarchus, Halien – zsoldosok

Farúk, Ánisz, Mohamed, Podarn – személyi testőrök

Hadrod és Hadrah – tevehajcsárok

M’bowanga – mwangi felszabadított rabszolga

Zubejka – varíziai felszabadított rabszolganő

Sarenrae templom:

Fayar – Sarenrae harcos-szerzetese

Gabrielle – Sarenrae vezető papja Kelmarane-ben

4 papnövendék, 10 templomszolga

Nethys szentély:

Vanir Shornish – Nethys helyi papja Kelmarane-ben

Zastoran műhelye:

Zastoran atya – Nethys papja

Darius – cheliaxi férfi, Zastoran tanítványa

Gulshan – katapeshi férfi, papnövendék

Akmál Fürdőháza:

Akmál – áfiummágus és üzletember

Rukszána – a fürdő luxus kurtizánja

Városi őrség:

Shadan – a városi őrség parancsnoka

Suomi – Shadan helyettese

Kravak – félszemű gnoll, a kelmarane-i törzs tagja

Hazir – erőszakos gnoll, Kravak cimborája, törzstag

Ipek – gnóm őrmester, törvénytudó ex-mutatványos

Hanifah – a Kravakot és Hazirt felügyelő tiszt

Mehtap – alvilági kapcsolatokkal rendelkező katapeshi férfi

Miléna – Mehtap társa, mindkettejüket körözik Solkuban

Orli – volt tevepásztor Katapeshből

Mahszati – egy solkui kereskedő legkisebb lánya

30 jól képzett városi őr, ebből 10 nyomkereső

50 civilekből toborzott városi őr

A Különleges Egység tagjai: Kravak, Hazir, Hanifah, Orli, Mahszati

A Rozsdahátúak:

Dashki – a klán vezetője

Skorpiókarom fegyverkereskedés:

Mehira – fél-ork gladiátornő, Karasaki mester tanítványa

Korál – fél-elf javasasszony, Goshion apó tanítványa

Bahir Namriel – Akdan édesapjának testvére, vérleopárd (de már elmúlt)

Szizzsah – az aranea közösség vezetője

Hurga – a fél-óriás család szószólója

Nefesh, Halil és Philo – a Fenevad Házából szökött rabszolgák (szabadok)

Mubarak – gnóm mérnök, Ipek őrmester unokaöccse

Gulrúkh – Sarenrae vándor szerzetese (?)

Nefeshti – dzsinn hercegnő

Az Öt Templomos:

Vardishal – északi szél, alakváltó fegyver, a Tábornok

Davashum – mind az öt szél ereje, harci bot, a Bölcs

Kardswann – déli szél, csatabárd, az Utazó

Pazhvann – keleti szél, lángoló láncos buzogány, a Hírvivő

Zayifid – nyugati szél, szablya, a Diplomata

Javhul – ifrit nagyúr

Legacy of Fire 6-7. játékülés - Saradushi Shadan története

A Kelmarane-t képviselő kis csapat elindult felkeresni az aranea közösséget, amelyik a város segítségét kérte a barlangjukra bukkanó felderítőktől, de már a barlang előtt óriási hangyák támadtak rájuk. Amint végeztek a vérszomjas rovarokkal, beóvakodtak az araneák otthonába, ahol újabb rajtaütés érte őket, ezúttal a harcosok mellett szárnyas és mérgező fullánkú ízeltlábúak vetették rájuk magukat, akiket egy aranea irányított. Shadan lélegzetelállítóan akrobatikus támadással kettéhasította a póklényt, majd a félszerzettel és a gnómmal felőrölték a további ellenállást. A többi aranea valamiféle kómában feküdt, erre magyarázatot adott a valamiféle mákonnyal átitatott húsú, majdnem teljesen elfogyasztott medvetetem. Az áruló aranea sámán nyakán és mellkasán ugyanolyan forradásokat, valamint hasonló jelet találtak, mint a legutóbbi összecsapásuk során a Dögevők törzsébe tartozó óriási, embertelen erjeű gnollok testén, valamint ruhájának zsebében egy hevenyészett térképet, ami a Fenevad Házának helyét jelölte. A barlang középső fő tartóoszlopáról kiderült, hogy valamiféle írást tartalmaz a Tűz síkjának nyelvén, vélhetőleg szerepe volt az ellenük irányuló támadásban. Az aranea közösséget végül átköltöztették a romos Sarenrae kolostortól északra lévő barlangrendszerbe, ahol Dashki törzsének nőstényei és kölykei húzták meg magukat annak idején. Ennek megfelelően a közösség vezetője, Szizzsah, megerősítette, hogy a kereskedelmi egyezmény nyélbe üttetett: Kelmarane lett az egyetlen település Katapeshben, ahol aranea pókselyemhez lehet jutni.

Visszaérkeztükor egy Sarenrae szerzetes várta a társaságot egy meglehetősen aggasztó hírrel: a Dögevő Király összehívja a törzsek vezetőit, hogy egyesített támadást indítson Kelmarane ellen, miután két puhatolózó próbálkozást sikerült visszaverniük. A huszonhárom törzs akár egy két-háromezres sereget is összeállíthat, ami elsöpörné a várost a föld felszínéről. A magát Gulrúkhnak nevező szerzetes hosszan elbeszélgetett a városi őrség parancsnokával és a két kereskedővel, akik azt is elmondták neki mit találtak az araneák barlangjában. Másnap reggel Gulrúkh sietősen távozott, hogy a riasztó híreket átadhassa az Állkapocs Erőd parancsnokának is, azonban az éj leple alatt valaki egy ugyanolyan jelet mázolt kormányzói palota falára, mint amilyet a félelmetes méretű gnollokon és a halott araneán találtak. Shadan azonnal szemlét tartott az őrség sorai között, hogy ellenőrizze, annak tagjai nem rendelkeznek gyanús forradásokkal és tetoválásokkal. Zastoran atyával végül felkerekedtek, hogy megvizsgálják a furcsa oszlopot a póklények régi lakhelyén, azonban már csak az alatta rejlő szarkofág maradványait találták meg. Pár előmerészkedő aranea Gulrúkh személyleírását adta meg, aki megtámadta őket, majd kifosztotta a rejtett sírboltot. A Nethys pap fordítása szerint itt egy Javhuul nevű bukott ifrit nagyúr szolgája nyugodott és egy pecsét kulcsát temették el vele, ami Akishon Tekercsének rejtekhelyét nyitja. A szarkofág természetesen üres volt, a nyomolvasás pedig felfedte, hogy az azt kifosztó szerzetes képes a repülésre.

A város újjáépítésének során Shadan nekilátott a városi őrség megerősítésének és még 50 őrt toborzott a városba érkezők közül, a tiszteket viszont a már kiképzett emberanyagból választotta ki. A városi tanács megszavazott neki havi 4000 aranyat a városi őrség fenntartására, ennek örömére felállított egy különleges egységet, melynek két oszlopos tagja két meglehetősen erőszakos gnoll, Kravak és Haziz, akik mellé kénytelen volt egy felügyelőt adni a tisztek közül (Hanifah). Az őrség képviselőjéül Ipek, a fürge nyelvű gnóm lett kijelölve, aki igen hasznosnak bizonyult az olyan esetekben, ahol tárgyalással el lehetett kerülni az erőszakot.

Mindeközben Ylcor és Akdan azon törték a fejüket hogyan aknázhatnák ki a város mellett elterülő pesh mezőt. A segítség váratlan helyről érkezett: Akmál, az új fürdőház tulajdonosa hajlandó volt állni a kezdő költségek felét és a már jól bejáratott áfiumterjesztő hálózatának használatát is rendelkezésre bocsátotta. Az üzlet nyélbeütéséhez azonban meg kellett nyerni a tanács támogatását, így kénytelenek voltak Farida el-Halilt is bevenni a vállalkozásba, ezzel megvásárolva a peshkitermelést biztosító szavazatát. Shadan újonnan felvett két kémjét, a kétes múlttal rendelkező Mehtapot és Milénát küldte Akmál Fürdőházába, de semmi terhelőt nem sikerült kideríteni a cheliaxi származú kereskedőről.

Shadan vezetésével a város küldöttséget menesztett a nemrég felfedezett drágakőbányához, amit a jelentések szerint jelenleg félóriások termelnek ki. Az odavezető úton az éjszaka leple alatt két barghest és egy manticore ütött rajta a csapaton, amit csak annak a szerencsétlen eseménynek köszönhetően sikerült megúszni, hogy Akdan akarata ellenére vérleopárddá változott. A csata után a nyomolvasás felfedte, hogy a rajtaütés nem volt véletlen: az egyik barghest elrejtett iszákjában talált pergamen szerint Shadan, Ylcor és Akdan fejére vérdíjat tűztek ki, a jutalom pedig Rovagug Áldása. Nem sokkal ezután a fenevad Házából szökött rabszolgákkal találkoztak, akiket a kelmarane-i felderítők egy csapatával kísértettek a városba. A drágakőbányához megérkezve kiderült, hogy egy félóriás család(?) termeli ki a köveket a sziklába ágyazva és súly szerint cserélik el a számukra hasznos tárgyakra. Szószólójuk, a társai közt eszesnek számító nő, Hurga elmondta, hogy már kereskednek gnollokkal is, akik havonta egyszer jönnek kereskedni. Az üzletet viszonylag zökkenőmentesen sikerült tető alá hozni, a városi tanáccsal nagyon diplomatikusan levezényelt tárgyalás után a tevekaraván védelmére minden kereskedőcsalád adott két katonát a busás haszon megtartása érdekében. A bányához kivezényelték Ipek őrmester unokaöccsét, Mubarakot, aki bányamérnöki minőségben felügyelte a hatékonyabb kitermelést, sőt, még a félóriásokkal is sikerült megkedveltetnie magát.

A Bahir Namrielt és a most már Akdant is sújtó vérleopárd-átok feloldásához a Sarenrae-templom főpapnőjéhez, Gabriellehez fordultak, aki megállapította, hogy a mágikus maroktőr az átok forrása. Több próbálkozás után isteni beavatkozással sikerült megszüntetni a mindkettejüket uraló átkot, az elátkozott tárgyat pedig a templom kazamatájában helyezték biztonságba.

Legacy of Fire 5. játékülés - Saradushi Shadan történetee

A démon legyőzése után hőseinket magához hívatta Almah, ahol egyezséget kötöttek Dashkival, hogy cserébe az életéért figyelmezteti őket, ha arról szerez információt, hogy a gnollok támadást terveznek Kelmarane ellen. Almah arra kérte őket vegyenek részt az újjáépítésben, a város védelmének megszervezésében és a hivatalos kormányzótestület felállításában, mivel szeretne maga mellett tudni megbízható embereket: a Paktummesterek egy bizonyos tárgy megszerzéséért tértek vissza Kelmaranebe, de mivel nem találták meg, minden bizonnyal nem mondtak le a céljuk elérésől. Biztosította Shadant, hogy a Paktummesterek által kijelölt öt kereskedőcsalád képviselőiből álló Ötök Tanácsa, és Garavel, a kinevezett kormányzó jóváhagyják majd kinevezését a városi őrség parancsnokává. Zastoran atya a démon maradványaiból kinyert alapanyagokkal a Csatapiac felé vette az irányt, majd bevette magát a terembe, ahol az Infúziumot állították fel. Haleen visszatért Katapeshbe, hogy utánajárjon miért fontos ez a kiváros annyira a Paktummestereknek, a túlélő zsoldosok (Dullen, Utarchus és Kalien) úgy döntöttek, hogy Almah mellett maradnak a megfelelő fizetségért cserébe természetesen.

Az újjáépítés egy éve alatt Shadan megszervezte a város védelmét, öt őrtornyot emeltetett és többgyűrűs paliszádvonalat állíttatott fel, régi bajtársával, a fél-elf nyomkereső Suomival pedig kiképezték az Állkapocs Erődből Másodlépés Giana által küldött harminc újoncot*, akik a városi őrséget fogják alkotni, míg a kaszárnyában állomásozó húszfős Zefír Gárda a kormányzó közvetlen parancsnoksága alatt a külső fenyegetések ellen vethető be. Ylcor és Akdan segítettek a Sarenrae templom újjáépítésében** és jó kapcsolatot alakítottak ki az ide érkezett öt pappal, valamint segédkeztek Zastoran atya kis üzletének felvirágoztatásában***, és együtt finanszírozták egy Nethys szentély felállítását****. Shadan kérésére Karasaki fegyvermester elküldte tanítványát, a fél-ork gladiátornőt, Mehirát, hogy a Csatapiac gladiátorképzését felügyelje, ugyanakkor egy fegyverkereskedés alapjait is lerakta*****. A környéken végzett felderítésnek köszönhetően egy aranymosóhelyet sikerült felfedezni, valamint egy aranea kolóniát, akik cserébe a területük határához elért óriáshangyák által jelentett fenyegetés elhárításáért hajlandóak lennének a rendkívül ritka aranea selyemmel kereskedni. Suomi nyomkeresői rábukkantak egy drágakőbányára, amit fél-óriások kezdtek el kitermelni igen kezdetleges módszerekkel. Cutzokh nagybácsi kíséretében megérkezett Kelmaranebe Ylcor és Akdan két testvére is (Mehtár és Raziya), hogy az Arbyr kereskedőcsaládot képviseljék. Shadan közbenjárásának köszönhetően az Ötök Tanácsa kitiltotta a rabszolgakereskedelmet a város területéről, igen kellemetlen helyzetbe hozva ezzel az Áspis Konzorcium által küldött Habibah esélyeit a gnollokkal folytatott kereskedésre.

Hőseink elhatározták, hogy felderítik a közeli, romokban heverő szentélyt, de már a sebes sodrású Nadima folyó kihívás elé állította őket, Akdant el is sodorta a víz, de teknős alakban könnyedén a partra úszott. Hamarosan sötét mágiától eldeformálódott óriási hiénákba botlottak, amik a romokat őrizték, de sikerült bejutniuk a véletlenszerű mágikus mellékhatásokat okozó kipárolgásokkal teli szentély belsejébe, ahol egy vérleopárd vetette magát rájuk. Az ártalmatlanná tette alakváltóról kiderült, hogy Akdan édesapjának testvére, Bahir Namriel. A Paktummesterektől rettegő és magányába vélhetőleg beleőrült gnóm a kelmarane-i mészárlás túlélőjeként olyan részleteket mesélt el nekik, amikkel teljessé vált a város pusztulásának története. A Paktummesterek egy érzelmekkel táplálkozó démont akartak csapdába ejteni, amihez Kelmarane teljes lakosságát használták fel csalinak, amikor azonban a démon elkezdte kiterjeszteni a befolyását a városon kívülre, a Zefír Gárda Halruun, a főpap segítségével a templom alá terelte össze a lakosságot és mind egy szálig lemészárolták őket. A démont bebörtönözték és megtiltották a város újrabenépesítését, hogy a több évtizedes éheztetéssel legyengítsék és végül el tudják pusztítani.

A szentély elhagyásakor találkoztak a legendákból már ismert buraq-al, aki Mirjamnak nevezte magát és három rejtvény megfejtéséért cserébe mágikus tárgyakat és válaszokat ígért a kis társaságnak. Shadan, Ylcor ás Akdan még a ráadás kérdésekre is válaszolt, ezért egy mágikus inget (Bolt Shirt, MIC p.75), egy kis bőrszütyőt (Thorn Pouch, MIC p.188) és egy pár kesztyűt (Gauntlet of Infinite Blades, MIC p.101). Mirjam mesélt Nefeshti dzsinnhercegnőről is, aki a fegyvereiket kovácsoltatta az Öt Szél Templomosának, hogy megállítsa Jhavhul ifritnagyurat Xotani, a Tűzvérű felébresztésében és felfedte a fegyverek újabb képességeit is. Shadan kérdésére azt is elárulta, hogy a Paktummesterek Akhishon Tekercsét keresik, de az nincsen Kelmarane-ben. Végül a buraq elfoglalta régi lakhelyét, ami egy Nethysnek szentelt jósda volt valamikor, így ajándékokért cserébe máskor is lehet hozzá fordulni jóslatokért vagy tanácsért. A visszaúton egy gnoll felderítőcsapatba botlottak, akik a Dögevő törzs színeit viselték és szokatlanul tagbaszakadt, fajtársaiknál erősebb gnollokat számláltak a tagjaik között, de az újonnan szerzett mágikus szütyő segítségével sikerült őket legyőzni.

*az első szintű harcosok helyett az erődből már második szintű újoncok érkeztek, a ráfordított idő miatt harmadik szintre léptek, és Suominak köszönhetően nyomkereső kiképzést is kaptak, az eredmény: 20 harmadik szintű harcos és 10 harmadik szintű nyomkereső, akik rendelkeznek egy bónusz feattel (Weapon Focus: scimitar) és edzettebbek az átlagosnál (+2 Str, +2 Con)

**mindig van szenteltvíz, az öt felszentelt pap már hozzáfér a Harmadik Körös varázslatokhoz is, a város egész területén Consecrate varázslat él, valamint havonta egyszer a főpap egy kisebb csodát képes kiimádkozni Sarenraetől (bármely papi varázslat, ami max. Ötödik Körös)

***az atya két tanítványának(mindkettő sorcerer) köszönhetően mágikus közvilágítás van Kelmarane utcáin, a kereskedésben pedig már a Harmadik Körös varázslatokat tartalmazó italok is hozzáférhetőek, a karaktereknek pedig 25% állandó kedvezménye van az itteni vásárlás során

****amellett, hogy a szentélyben szolgálatot teljesítő pap ingyen azonosít tárgyakat, havonta 6 szintnyi mágikus tekercset is írnak a karaktereknek

*****így kapható a városban mestermunka fegyver (és ilyet kaptak a városi őrség tagjai is)

Legacy of Fire 4. játékülés - Saradushi Shadan története

4708. Erastus havának 14. napja

Előző nap ott fejeztem be, hogy másnap párbajra hívom Kardswannt. Reggel el is kezdtünk készülődni, azonban nem értettünk teljesen egyet a tervezett taktikával. Végül az én álláspontom diadalmaskodott, ami nem sült el rosszul. A zsoldosok egy része és mi elindultunk Kelmarane-be. Dashkit is észrevettük, amint észak felé indult, nyilván a romos erőd gnolljaihoz. akik valamilyen oknál fogva törzstagnak tekintették őt.

Mikor közelértünk a városhoz, felmutattam a gnolloknak a levágott kecskefejet, és tradícionális párbajra hívtam a vezetőjüket. A gnollok a csatapiacra vezettek bennünket, ahol már várt Kardswann. Több trükkel is próbára tett, hogy ismerem-e a rituálét, de nem dőltem be neki, így nem volt kibúvó a párbaj alól. Három kereskedő is jelen volt, és az egyik segíteni akart neki valami varázslattal, de ügyes szópárbajjal semlegesítettem a dolgot: mindenki elhagyta a csatapiacot rajtunk kívül. Jómagam ugyan több varázsital hatása alatt álltam, de a gnollok aljassága és Kardswann démoni befolyása miatt nem foglalkoztam azzal, hogy nem igazán „fair” az a párbaj. Mint kiderült, még a varázsitalok is kevesek voltak. Kardswann szemmal láthatólag sokkal tapasztaltabb, képzettebb harcos volt, mint én, ráadásul a csatát eleve valami láthatatlanná tevő varázzsal kezdte. Bár majdnem sikerült legyőznöm, de végül a porba sújtott, amikor megjelent Vardishal szelleme, gyógyított rajtam, és azt mondta, emlékeztessem Kardswannt arra, ami egykor volt. Mikor ezt megtettem, térdre esett, és nem volt nehéz kivégeznem. Ezután a gnollok elfogadtak vezérüknek, a hárpia pedig elrepült. Kikérdeztem őket, és körüljártuk a tábort, mialatt a zsoldosokat a csatapiacon hagytuk. Ylkor megint össze-vissza kavarászott, nem sok értelmes dolgot csinált. Próbáltam a foglyok szenvedésén enyhíteni. Parancsot adtam, hogy hozzák ki az öreg vaddisznót is, és őrködjenek erősen, főleg az északi oldalon a Görbekarmúak várható támadása ellen.

Megnéztük a szentélyt is, ahol állítólag Kardswann mindig átment a falon. Egy porladozó köntösű, megfeketedett Sarenrae szimbólumot viselő élőhalottnak tűnő papot találtunk a temetőben, aki úgy tűnt még mindig a múltban él: megmutatta Akdan apjának sírját és mesélt arról hogyan helyeztek el a Paktummesterek egy csodás kincset a templom kazamatájában, ami megállította a hirtelen kitört halálos kórság terjedését. Végül elvezetett minket a templom kincstárába vezető csapóajtóhoz és Akdan feloldozta a Sarenrae imasál érintésével. Amint porrá omlott a teste, a lefelé vezető járatot lezáró mágikus pecsét is eltűnt.

Ekkor csatazajt hallottunk kintről. Kirohantunk, és azt láttuk, hogy a Rozsdahátúak Dashki és Undrella vezetésével megtámadták a várost. Nagy csata alakult ki, de lemészároltuk az összes ellenfelet, Dashkit pedig elfogtuk. Undrella próbálkozott mindenféle trükkökkel, de nem hatott rám a mágiája. A csata végén azt vettük észre, hogy az összes gnoll halott, mind a Rozsdahátúak, mind a Görbekarmúak, a maroknyi túlélő pedig vélhetőleg elmenekült. Egyedül Dullen küzdött még a csatában megvadult hatalmas vaddisznóval. Segítettünk neki leölni az elfajzott állatot. Sajnos a két másik, harcban résztevő zsoldoson, Treviisen és Yesperen már nem tudtunk segíteni.

Üzenetet küldtünk Almah-nak, majd mikor megérkeztek, beszámoltunk nekik, hogy mi történt a városban. Amikor megemlítettük a pecsétet, akkor a nemesasszony félrevont minket és elmesélte, hogy a Paktummesterek valójában azért küldték őt, hogy pusztítsa el a templom alatt bebörtönzött démont, mert a tiltó pecsét mágiája lassan elszivárgott az idők során. Mivel mi már feltörtük, napnyugtáig le kell bírnunk a démont, mert különben rászabadul Kelmarane vidékére. A kazamatában ólálkodó túlvilági lény csapdába ejtéséhez a Paktummesterek a várost és lakóit használták, majd amikor a szörnyeteg lassan megrontotta azok elméjét és éjszakánként legyilkolták az átutazókat, a Zefír Őrség különleges alakulata porig rombolta Kelmarane-t, lemészárolva a hátramaradt lakosságot, így táplálék nélkül hagyva az emberi érzelmekkel táplálkozó rémet. Hogy pontosan miért csalták ide a Paktummesterek Xulthost és miért nem voltak képesek saját maguk megölni őt, az Almah számára is rejtély.

Elhatároztuk, hogy lemegyünk a szentély alá, kifüstölni az ott tanyázó démont. Velünk jött az összes zsoldos és Almah személyi testőrei. Az a démonféle valami bogár volt, de nyilván értett valamit a mágiához is. Hiába acéloztam meg az akaratomat, valami csillogás magára vonta a figyelmemet, és nem emlékszem az egész csatából semmire. Csak arra, hogy a bogárlény halott, és körbe mindenhol zsoldosok fekszenek. Elvesztettük Brotist és két testőrt is.